Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMET KÜLPOLITIKA ÉS EMLÉKEZÉSKULTÚRA - Hausmann Róbert: Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban - A "normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" és alakulása 1990 után
Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban Lily G. Feldman, az AICGS professzora szempontrendszerében kifejti, hogy a bilaterális kapcsolatok lehetnek barátságosak vagy ellenségesek. „Ha a kétoldalú kapcsolatokat egy kontinuumon vizsgáljuk, akkor a különleges kapcsolat a barátságos végen van."9 Feldman elképzelésének teljeskörűségét mutatja, hogy az alkalmazható bármely kétoldalú kapcsolat specialitásának meghatározására, melynek megállapítását a kapcsolat alapjaival,10 természetével11 és tartósságának elemzésével vizsgálja.12 Feldman keretrendszerének precizitását mutatja az is, hogy a társadalmi és kormányzati kapcsolatokat egyaránt értékeli.13 Feldman a különleges kapcsolatok fogalmára 1984-ben, a The Special Relationship between West Germany and Israel című művében alkotott átfogó keretrendszert, miután behatóan elemezte a német-izraeli kapcsolatokat. A keretrendszer előnye, hogy megállapítható, amennyiben egy reláció különleges vagy azzá válhat; hogy stabil-e krízis- helyzetek alkalmával; hogyan reagál a kapcsolatokra negatív hatással bíró események esetén; és mennyire jellemzi a reciprocitás. Feldman az országok közötti speciális viszony fennállását a kapcsolatok származtathatóságával, természetével, tartósságával és fennmaradásával kívánta leírni.14 A kapcsolatok származtathatósága a keretrendszer szerint lebontható a két fél közötti történelmi összeköttetésre, a kapcsolatok intenzitására, a társadalmak közötti pszichológiai rezonanciára és a két fél kölcsönös szükségleteire. A történelmi összeköttetés két alapeleme: a másik fél figyelembe vétele a külpolitika formálása során, valamint a két nemzet megegyező-hasonló hagyományai. A másik fél politikaalakításának szem előtt tartása prioritást élvez a német-izraeli kapcsolatokban, hiszen Izrael számára Németország hidat képez az EU felé,15 míg Németországnak Izrael és a német-zsidó összeköttetés fontos aktort jelent Közel-Kelet-politikájának formálásakor.16 Egyrészt Németország Izrael iránti történelmi felelősségvállalása arra sarkalja Berlint, hogy erősen konfrontativ véleményt ne kövessen a közel-keleti kérdés tekintetében; másrészt egyes felfogások szerint az NSZK külpolitikáját meghatározza az is, hogy a palesztin menekültkérdés közvetetten a holokausztnak és ebből következően Izrael Állam létrejöttének tulajdonítható, így azért elsősorban a német nemzet a felelős.17 A kapcsolatok intenzitása, illetve akár egy konkrét esemény is pótolhatja a hosszú idő alatt kiépült összeköttetést két állam viszonyában.18 A német-izraeli kapcsolatokban a két állam rövid múltja és a holokauszt kapcsolatalakító szerepe, valamint a második világháborút követő megbékélés folyamata ilyen eset. Szintén a különleges kapcsolat származtathatóságához kapcsolja Feldman a két nemzet közötti sűrű társadalmi érintkezést - amely az ún. Befangenheit-]e\enségen (egy társadalmi jellegű, speciális pszichológiai alapú érintettség) alapul -, valamint a két állam kölcsönös szükségleteit, illetve az egyik fél által a másik fél segítségével elérhető hasznot. 2014. tavasz 149
