Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG LÉTREJÖTTE - Pócza Kálmán: Politika és alkotmánybíróság: a Bundesverfassungsgericht létrejötte
Politika és alkotmánybíróság elő. A Parlamenti Tanács 1948 szeptemberében ült össze, 1949. május 8-án fogadta el a német alaptörvényt, benne az alkotmánybíróságra vonatkozó 92-94. cikkelyekkel. Az alaptörvény azonban csak azokat az alapelveket rögzítette, amelyek meghatározták az alkotmánybíróság szerepét és kompetenciáit. A részletkérdéseket, amelyek valójában fontos szervezeti kérdések voltak, az első választások után összegyűlt parlamentnek kellett szabályoznia. Miután az alkotmánybíróság - részletesnek éppen nem mondható - alkotmányos, illetve törvényi szabályozása elkészült, még egy nehéz feladat várt az első parlamentre: meg kellett választania az akkoriban még 24 fős, két szenátusból álló testület bíráit. Történeti perspektívából nézve azt mondhatjuk, ez nem volt könnyű szülés. Amellett, hogy a tartományi alkotmányok mindegyike tartalmazott a helyi alkotmánybíróságra vonatkozó paragrafusokat, a nagyobb pártok szakértői munkacsoportjai már a háborút követő első években foglalkoztak egy szövetségi alkotmánybíróság létrehozatalának lehetőségével. A CDU/CSU munkacsoportja, a Kereszténydemokrata Unió (Christlich Demokratische Union Deutschlands) és testvérpártja, a Bajor Keresztényszociális Unió (Christlich-Soziale Union in Bayern e.V.) föderális elköteleződéséhez híven, az alkotmánybíróság feladatát elsősorban a szövetségi kormány és a tartományok közötti konfliktusok feloldásában látta. Az alkotmánybíróság a szövetségi kormány ellensúlyaként és a tartományi érdekek védelmezőjeként jött volna létre.5 A CDU/CSU elképzelése szerint a testület célja elsősorban a tartományi érdeksérelmek megakadályozása lett volna, nem pedig az állam egyes szervei között kialakult konfliktusok eldöntése vagy éppen a törvények alapjogi szempontból történő felülvizsgálata. A másik nagy párt, a Németország Szociáldemokrata Pártja (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) képviselői, érdekes módon, közvetlenül a háború után még kifejezetten bizalmatlanok voltak az alkotmánybírósággal kapcsolatban, mivel meglátásuk szerint a bírói kar, a háború alatt a jogpozitivizmus talaján állva, tulajdonképpen lehetővé tette a nemzetiszocialista diktatúra kiépítését.6 Ráadásul képviselői köztudottan nem éppen szociáldemokrata beállítottságúak voltak. Az SPD számára így az vált a legfőbb kérdéssé, hogy hogyan lehet egyszerre egy független bírói hatalmat létrehozni, illetve demokratikus kontrollt gyakorolni felette, nehogy a bíróságok ismételten egy diktatórikus rendszert szolgáljanak ki a politikai semlegességre és jogpozitivizmusra hivatkozva.7 Mindezen fenntartások ellenére, mindkét nagy párt munkaanyagaiban, ahogy a szövetségesek elképzeléseiben is, jelen volt a központi alkotmánybírósági intézmény felállításának terve.8 A tartományi miniszterelnökök által Herrenchiemseebe összehívott szakértői értekezleten a nagyobb pártok szakértői - a különbségek ellenére - néhány kérdésben már a kezdet kezdetén meg tudtak egyezni: az alkotmánybíróság intézményének felállítása is ilyen tétel volt.9 A szakértők egyetértettek abban, hogy az alkotmánybíróság a harmadik hatalmi ág csúcsszerve lesz, amely minden tekintetben egyenrangú a végrehajtó 2014. tavasz 113
