Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - FÓKUSZBAN: CIPRUS - Kacziba Péter: A ciprusi földgázkincs feltárásának bel- és külpolitikai sajátosságai
A ciprusi földgázkincs feltárásának bel- és külpolitikai sajátosságai kettéosztottság sem egy gazdaságilag jól jövedelmező állapot, s az újraegyesítés talán még nagyobb gazdasági fellendülést is hozna, mint maga a gázvagyon.20 A ciprióta felek - egyébként kérdéses - megegyezése ugyanakkor korántsem lehet elég, hiszen a kérdésben generálódó lényegi problémák elsősorban külföldről, Törökország irányából érkeznek. A feltárások külpolitikai vonatkozásai Amr Mussza, az egykori jordániai külügyminiszter érzékletes kijelentése szerint Észak-Ciprus 1974-es török megszállásának világpolitikai jelentőségét az különböztette meg Kuvait 1991-es iraki okkupációjától, hogy „sajnos, Ciprus olaj helyett csak narancslevet volt képes felmutatni".21 A diplomata ezzel a sziget több évszázados regionális és nagyhatalmi alárendeltségére próbált reflektálni, s jól rávilágított arra a (gazdasági erőforrások hiányából adódó) geopolitikai másodrendűségre, amely a 20. század ciprusi eseményein egyértelműen tükröződött. A sziget megosztottsága ennek a helyzetnek talán a leglátványosabb és legjellemzőbb példája: túlzás nélkül lehet állítani ugyanis, hogy az újraegyesítést valódi nagyhatalmi szándék és nyomás esetén már régen el lehetett volna érni. Ankara szövetsége azonban Washingtonban ennél jóval értékesebbnek bizonyult, s ennek következtében az Egyesült Államok tulajdonképpen nem talált okot az 1974-es események után beállt patthelyzet és erőegyensúly megbontására.22 Ciprus addigi alárendelt geopolitikai státusza a 2004-es európai uniós csatlakozásának köszönhetően valamelyest felértékelődött. A sziget déli részének diplomáciája aktivizálni kezdte magát a kelet-mediterrán térségben, és sok esetben Európa régiós nagyköveteként próbált fellépni. Megerősödött státusza ugyanakkor a ciprusi kérdésben lényegi változást nem eredményezett. Bár Törökország fenyegető jelenlétét sikerült egy erős szövetségi rendszerrel ellensúlyoznia, a csatlakozás azonban csak a helyzet további elmérgesedését akadályozta meg, valódi előrelépést nem jelentett. A szigetországra korábban jellemző „okkupációorientált" külpolitika ugyanakkor a legutóbbi években számottevő gazdasági tartalommal is kiegészült. Ennek kapcsán - a 2009-től fokozatosan begyűrűző gazdasági válság miatt - Ciprus déli része az EU nyugati erőközpontja és Oroszország irányába is függő helyzetbe került ugyan, a Földközitenger alatti nyersanyagkincs kiaknázásának lehetősége azonban a regionális szerepét felértékelte. A jövedelmező földgázüzlet beindítása és a jövendőbeli potenciális újabb feltárások révén Dél-Ciprus új nagyhatalmi és régiós szövetségesekre, illetve partnerekre tett szert, akik elsősorban a régió stabilitásában, nem pedig a biztonságpolitikai kockázatokat rejtő, jelenleg fennálló helyzet kontinuitásában vagy kiéleződésében érdekeltek. Ez az új helyzet nemcsak a görög ciprióta kétoldalú kapcsolatok tradicionalizmusát alakította át, de a ciprusi kérdést is újradeterminálja. A következőkben tehát érdemes 2013. tél 157
