Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KATONAPOLITIKA ÉS NONPROLIFERÁCIÓ - Kis-Benedek József: A Közel-Kelet katonai sajátosságai
Kis-Benedek József terjed. A Kaddáfi-rezsim fegyverei közül csak néhányat semmisítettek meg, a lázadók főleg négykerék-meghajtású járművekre szerelt légvédelmi eszközökkel rendelkeztek. A légierő és a haditengerészet képességéről és eszközeiről ma még nem áll rendelkezésre hiteles adat. Tunézia Az aktív haderő létszáma 35.880 fő. A régiós helyzethez viszonyítva is gyengén felszerelt és többnyire elavult fegyverzettel rendelkező, sorállományon alapuló haderőről beszélhetünk. A belső biztonság szempontjából a hadsereg másodlagos szerepet tölt be a nemzeti gárdához viszonyítva, amely kétségkívül jobban felszerelt. A haderő szerepe a 2011. januári „jázminos forradalomban" ettől függetlenül fontos volt: megtagadta részvételét a tüntetők elleni fellépésben, s verbálisán támogatta a felkelőket. A líbiai események idején a tunéziai hadsereg sikeresen megvédte az ország határait (főként a menekültekkel szemben), a haditengerészet pedig szintén jól kezelte a menekültáradatot, és segítséget nyújtott a kutató-mentő műveletekben. Rövid távon az ország előtt álló gazdasági nehézségek miatt a haderő felszerelésének korszerűsítése nem oldható meg. Ennek megfelelően a fejlesztés a francia, olasz és amerikai haderők felesleges készleteinek átvételével kezdhető. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) országainak katonai összefogása Az Öböl Menti Együttműködési Tanács országai20 az 1981-es megalakulás óta hatékony diplomáciai, gazdasági és kulturális együttműködést folytatnak egymással. Nem sikerült viszont katonai összefogást megvalósítaniuk, még bilaterális szinten sem. A szervezet katonai szárnya, a „Félsziget Pajzs" inkább belső, mintsem külső kihívásokkal szemben lép fel. A sikertelenség oka: az eltérő fenyegetettség felfogás, egyes tagállamok sajátos érdekei, a szuverenitás kérdése, félelem a szaúdi fölénytől és az általános arab katonai bizalmatlanság. Pedig az együttműködés pénzügyi alapjai biztosítottak, hiszen valamennyi tagállam komoly olaj- és gázbevételekkel rendelkezik, hatalmas hadiipari megrendeléseket adtak az Egyesült Államoknak, valamint több formális és informális bilaterális megállapodást kötöttek nyugati országokkal. Sajátos, hogy a beszerzésekhez nem társult az együttműködésre, az integrációra, a közös logisztikai ellátásra, a közös kiképzésre, valamint a kollektív védelmi képesség kialakítására vonatkozó megállapodás. EIúsz év után jutott el a szervezet oda, hogy igény merült fel a közös légvédelmi képesség kialakítására (amerikai részvétel nélkül). A katonai együttműködés lehetősége azonban 2011 novembere óta komolyabban felmerült a GCC-n belül, ugyanis a fenyegetettséget nem az iráni szárazföldi erők vagy az azoknál gyengébb képességű 96 Külügyi Szemle
