Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KATONAPOLITIKA ÉS NONPROLIFERÁCIÓ - Kis-Benedek József: A Közel-Kelet katonai sajátosságai
A Közel-Kelet katonai sajátosságai új módszere került tesztelésre, ráadásul a Szövetség határai közelében. A konfliktus nem terjedt át a szomszédos országokra, és a líbiai menekültek sem okoztak regionális destabilizációt. A térség autoriter vezetői, az állami és nem állami tényezők számára a legfontosabb tanulság az, hogy fejleszteniük kell a fegyveres erőiket, beleértve a belbiztonsági képességeiket, biztosítani kell a lojalitást és a képzettséget, és meg kell állítani a tüntetéseket, lehetőleg még azok kifejlődése előtt. Az elmúlt évtizedben a konfliktusok - kevés kivétellel - nem államok között, hanem államokon belül törtek ki. Az iraki, afganisztáni, líbiai - és várhatóan a szíriai és mali - műveleteket is hosszú, felkelés elleni akciók váltották fel, amelyek kísérőjelensége új fegyveres erők kialakítása, kiképzőkkel, mentorokkal, fegyverzet és felszerelés biztosításával. A tanulságok nyilvánvalóan érzékelhetők az új fegyveres erőknél és a nyugati erőknél is. Fontos tanulság, hogy az új fegyveres erők és főként azok képességeinek kialakítása hosszú időt, sok pénzt és fáradságot igényel. A házi készítésű robbanóeszközök elleni védekezés új technológiát és folyamatos innovációt követel meg. A harcjárműveket kiegészítő páncélzattal kell ellátni, légkondicionáló berendezések szükségesek, elektronikus védelemről kell gondoskodni, ami súly- és egyben üzem- anyagfogyasztás-növekedéssel jár együtt. A mozgás, a tűzerő és a védelem összehangolása kiemelt fontosságú. A harckocsik nem avultak el, legfeljebb az állomány védelmét, a gyalogság támogatását és az ellenállók elleni támadást szolgálják, ellentétben a korábbi háborúkkal, amelyekben harckocsik egymás ellen is küzdöttek. Irakban és Líbiában a harckocsikat a levegőből semmisítették meg. Harckocsikkal a megerősített állásokat lehet megsemmisíteni, ami tüzérséggel és rakétákkal nem oldható meg. Mivel a harcok többnyire lakott területen folynak, komoly nehézséget okoz a polgári lakosság védelme. Ismert, hogy a Kaddáfi-erők a fegyvereket lakott területen helyezték el, megnehezítve ezzel az eszközök megsemmisítését. Rendkívüli mértékben megnőtt a felderítés szerepe minden szinten. Fokozódott a földi és a légi műveletek összehangolásának igénye, nagyobb szerepet kapott az információs hadviselés. A légi műveletek kiemelt szerepet kaptak, különösen a líbiai háború óta. Ismét felmerült az a korábban erősen vitatott kérdés, hogy lehet-e háborút nyerni csak a levegőből. Véleményem szerint ez továbbra is akadémikus kérdés, hiszen az ellenség a repülőnek nem tudja megadni magát, ugyanakkor a repüléstilalmi övezetek kijelölése és a tilalom betartatása igen fontos. Nem véletlen, hogy a szíriai ellenállók az ENSZ-től a repülési tilalmi övezetek kijelölését kérik. A leírtakkal azt kívántam alátámasztani, hogy Irak, Líbia és Afganisztán milyen változásokat hozott a hadviselésben. Ami a jövő katonai kihívásait, illetve trendjeit illeti a térségben, első helyre mindenképpen az iráni nukleáris képességeket kell sorolni, ami - ha megvalósul - beláthatatlan következményekkel járhat, s nem csak a Közel-Keleten, főleg azért, mert nukleáris fegyverkezési hullámot indítana el. Több vezető azt a következtetést vonta le az arab tavaszból, hogy az az ország, amely nukleáris képességgel rendelkezik, nem vagy 2013. tavasz 85
