Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KATONAPOLITIKA ÉS NONPROLIFERÁCIÓ - Kis-Benedek József: A Közel-Kelet katonai sajátosságai
A Közel-Kelet katonai sajátosságai izraeli haderő ellen. Csak a környező országok katonai fejlesztéseit elemezve is megállapítható, hogy Egyiptom, Szíria és Jordánia együttvéve sem rendelkezik olyan hagyományos támadóképességgel, amit Izrael ne tudna elhárítani. Az erőviszonyokat azonban ma már nem a hagyományos eszközök mennyisége, hanem a rakétafegyverek és azok tömegpusztító eszközökkel való ellátottsága határozza meg. Erről az oldalról vizsgálva Izrael kis mérete, valamint a stratégiai mélység hiánya jogos aggodalmakra ad okot az ország vezetésének. Az elrettentést biztosító képesség (atomeszközök, komoly támadóképességgel rendelkező légierő, hadműveleti rakéták, rakétaelhárító-rakéta rendszerek, tengeralattjárók és nem utolsósorban hatékony felderítés, illetve az Egyesült Államokkal fennálló stratégiai partnerség) komoly visszatartó erőt jelentenek bármely arab vagy iszlám ország számára. A közel-keleti országok haderőinek a hetvenes években elkezdődött korszerűsítése ma is tart. Az izraeli katonai képességek folyamatos erősödése pedig nemcsak veszélyeztetettségi érzést kelt az arab országokban, hanem indokolttá teszi az arab államok haderőinek fejlesztését is. Az izraeli képességek elemzése során nem hagyható figyelmen kívül az atomeszközök megléte, ami komoly elrettentő erőt képvisel az arab országok irányába, hiszen Izrael a térség egyedüli atomhatalma. Az arab országok reagálása az izraeli atomfegyverekkel kapcsolatban kettős: egyrészt igyekeznek nemzetközi fórumokon elérni, hogy Izrael semmisítse meg eszközeit, másrészt néhány ország atom- vagy más tömegpusztító fegyver megszerzésére törekszik. Véleményem szerint egy méltányos arab-izraeli megállapodásból az izraeli atomeszközök kérdésköre nem hagyható ki. A katonai fejlesztésekre kétségkívül hatást gyakorolnak a legtöbb országban tapasztalható gazdasági nehézségek. Mindettől függetlenül, az egyes országok haderő-fejlesztési irányai rendkívül diverzifikáltak. Érzékelhető az aszimmetrikus képességek fejlesztésének igénye, egyes államok esetében a tömegpusztító fegyverek megszerzésére irányuló határozott törekvés, ami az iráni atomprogram megvalósulásával más államok esetében is fel fog merülni. A 2012-es SIPRI évkönyv szerint a Közel-Kelet országainak katonai kiadásai 2011-ben 4,6%-kal nőttek. Ez a szám akkor értelmezhető, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor a világ országai által a hadseregekre költött pénz mindössze 0,5%-kal emelkedett, szemben a 2001-2009 közötti növekménnyel, ami 4,5% volt. Csak összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy 2011-ben Kína 6,7, Oroszország pedig 9,7%-kal növelte katonai költségvetését. Az Egyesült Államok, jóllehet a teljes globális fegyverkezés 41%-át költi a hadseregre, 2011-ben 1,2%-kal csökkentette hadi kiadását (ebben nagy szerepet játszik az iraki kivonulás is). 2013. tavasz 81
