Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Norberto Fuentes: Fidel Castro önéletrajza (Buday Barbara Katalin)
Könyvszemle vált. A rakétaválság hatására John F. Kennedy és Nyikita Hruscsov ellentéte erőteljesen felszínre került. (Végül Hruscsov leszereltette a rakétákat, de a béke fenntartása csak egy hajszálon múlt.) Castro Hruscsovnak írt (és egy nem teljesen beszámítható embert tükröző) leveleiből kiderült, hogy ő megelőző rakétatámadást akart indítani Amerika ellen, de Moszkva nyíltan nem volt hajlandó támogatni egyetlen gerillamozgalmat sem. A kötetben a legrészletesebben a disznó-öböli támadásról, a rakétaválságról és persze kedvenc témájáról, „saját magáról" olvashatunk a legtöbbet (néhol szinte zavaróan részletes információkkal megtűzdelve), melyből kitűnik a vezér minden lépésének politikai motiváltsága. Fuentes jól érzékelteti Castro paranoiáit, valamint a minden riválisával szemben érzett ellenszenvét. így jellemzi Che Guevarát: ... azt hiszem, megfelelően és hatékonyan használtuk fel a forradalom javára. Szerencsétlen ördög volt. És ennek a mindenki által Cheként ismert szerencsétlen ördögnek - akit valójában Ernesto Guevara de la Sémának hívtak - az életrajza köszönő viszonyban sincs azzal a karakterrel, akit a kubai forradalom után kreáltak belőle. Tudom, nem könnyű ezt megemészteni, de közel negyven éven át olyasvalakit bálványoztak, aki csak a propagandában létezett. (225. o.) Fidel eltávolította a lehetséges kihívóit: Camilo Cienfuegost (aki egy ismeretlen eredetű légi katasztrófában halt meg) és a Castro számára egyre irritálóbbá vált Che Guevarát. Az 1960-as évektől egyre növekvő szovjet befolyás hatására komoly feszültség alakult ki „Che" és Fidel között, majd az eleinte szovjetbarát Guevara 1965-ös beszédében nyíltan bírálta a szovjeteket. Fidel végül úgy döntött, kivonja Guevarát a forgalomból: a mai napig nem tisztázott, hogy a gerillavezér önszántából vagy kényszer hatására ment-e Kongóba, ahol a belga elnyomás ellen harcolt. Fuentes/Castro így ír erről: „Június 9-én úgy döntöttem, elküldöm Chét Kubából... az elsődleges és igazi célom az volt, hogy elszigeteljem az argentint Raúltól [Fidel testvére], széttörjem azt a szövetséget, amely már annyi problémát okozott számomra." (396. o.) Castro a végső döfést egykori bajtársába az 1965-ös Kommunista Pártkongresszuson intézte, ahol felolvasta Che búcsúlevelét, mellyel örök száműzetésre ítélte. Che Bolíviában gyilkosság áldozata lett 1967-ben. 1970 és 1990 között a fidelizmus egyre inkább hasonlított a szovjet mintához: a valódi forradalom egypártrendszerbe fordult át, ahol az egy sajtó és egy tv nem adott lehetőséget a szabad véleménynyilvánításra. Mindezek ellenére az egészségügy, az oktatás és az átlagos életszínvonal jobb volt, mint a többi latin-amerikai országban. 1989 után Kubában a „különös korszak" ideje kezdődött meg. A szovjet segélyek csökkentek, ami súlyos gazdasági nehézségeket rótt az országra. Kuba kénytelen volt újra saját erőből boldogulni, ami szigorú megszorításokat, majd tömeges elvándorlást (leginkább Floridába) vont maga után. 1993-tól az amerikai dollár hivatalos fizető- eszközzé vált a szigeten, mivel a meggazdagodott kubai menekültek azt küldtek otthonmaradt rokonaiknak. Fidel mindezek ellenére sem akart változtatni a szocialista 184 Külügyi Szemle
