Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - FÓKUSZBAN: CIPRUS - Kacziba Péter: A ciprusi földgázkincs feltárásának bel- és külpolitikai sajátosságai
Kacziba Péter A földgázéhség - az egyéb bilaterális problémákat is figyelembe véve - természetesen magyarázó tényezője a ciprusi gázfeltárásokra adott török válaszoknak. Törökország ugyanis, miközben a török ciprióták kitermelési jogát hangoztatja, a Ciprusi Köztársaság kizárólagos gazdasági övezeteinek határát is vitatja, elsősorban a saját területei, valamint Egyiptom és Libanon tekintetében. A ciprusi-török és a ciprusi-egyiptomi határ esetében Törökország figyelmen kívül hagyja az (általa alá nem írt) UNCLOS-III nemzetközi normáit. Arra hivatkozik, hogy olyan esetekben, amikor egy sziget és a szárazföldi területek kizárólagos gazdasági övezetei találkoznak, a határ megállapításakor a szárazföld kontinentális talapzatát kell előnyben részesíteni, mivel a szigetállamok tenger alatti, külső pereme csak egy, a szárazföldi kontinentális talapzatba ékelődő enklávéként értelmezhető.51 A török elképzelések gyakorlati megvalósításával a ciprusi kizárólagos gazdasági övezet nagysága - legalábbis a nyugati zónában - jelentősen leredukálódna, míg Törökország és Egyiptom - egymás szomszédjává válva - óriási tengerfelületekre tehetné rá a kezét. A török követelések kommentálása nélkül, de meg kell jegyeznünk, hogy Törökország nem rendelkezik egységes delimitációs politikával, más és más mértékskálát alkalmaz az Egei-, a Fekete- és a Földközi-tengeren. Ez azonban nem tántorítja el attól, hogy a Ciprusi Köztársaság által felosztott blokkok fúrását illegálisnak tekintse. Mi több, 2012 júliusában Ankara 15 ország olajtársaságát fenyegette meg, hogy amennyiben azok részt vesznek a vitatott területek kitermelési jogáért folytatott ciprusi tenderen, akkor a török energiaszektorban automatikusan tiltólistára kerülnek.52 Bár a török fenyegetéseket nem sokan vették komolyan, mindazonáltal a ciprusi kormány visszafogottságát jellemzi, hogy a vitatott blokkokban végül nem hirdetett győztest. E rövid - és korántsem teljes - összefoglalásból is kitűnhet, hogy Törökország és Ciprus érdekei a gázkitermelés szempontjából nem feltétlenül egyeznek meg. Fontos azonban kiemelni, hogy miközben Nicosia és Moszkva törekvései összhangban állnak a közel-keleti gáz európai értékesítésének blokkolása kérdésében, ugyanakkor Nicosia és Ankara céljai megegyeznek az orosz földgáz egyeduralmának visszaszorítása ügyében. A török külpolitikában ugyanis fontos szerepet játszik az orosz energiafüggés megszüntetése, s ennek kapcsán Ankara energetikai csomóponttá kíván válni Európa és a Kaukázus, valamint a Közel-Kelet között. Ezzel egyrészt saját energiaéhségét orvosolná, másrészt - Európával és Oroszországgal szembeni - geopolitikai hatalmát növelné. Nem véletlen tehát, hogy a meglévő Baku-Tbiliszi-Erzurum-vezeték és a Kék Áramlat mellett Ankara részt vesz a Nabucco, a TANAP, az azeri-török- görög-olasz Interconnector és a jelenleg még csak tervben meglévő, Katart Törökországgal összekötő földgázvezeték tervezési és kivitelezési projektjeiben is. 164 Külügyi Szemle
