Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - FÓKUSZBAN: CIPRUS - Kacziba Péter: A ciprusi földgázkincs feltárásának bel- és külpolitikai sajátosságai
A ciprusi földgázkincs feltárásának bel- és külpolitikai sajátosságai Az utóbbi hónapok belgazdasági eseményei kapcsán megmutatkozott a lehetséges gázértékesítésből származó bevételek vitális jelentősége is. A görög ciprióta kormány által igényelt pénzügyi mentőcsomag és a megszorító intézkedések szempontjából sorsdöntő lehet ugyanis, hogy a 2012-ben is már 15,3 milliárd eurónyi államadósság finanszírozásából mikortól és milyen formában veheti ki a részét a lehetséges exportnyereség. Az utóbbi kapcsán számos lehetséges verzió felmerült, ezek közül azonban a kompresszáló (CNG) technika, az elektromos áramként történő értékesítés és a gázolajjá alakítás a költségességi és hatékonysági tényezők miatt nem képezhetett reális alternatívát. A legmegfelelőbbnek számító opciót, a Törökországon keresztülfutó gázvezeték tervét az e tanulmányban később bemutatandó geopolitikai problémák miatt napolták el, míg Görögország és Ciprus gázvezetékkel történő összekapcsolása a potenciális logisztikai és biztonságpolitikai nehézségek miatt akadt fenn a rostán. Jelenleg úgy tűnik, hogy a görög ciprióta kormány egy cseppfolyósító (LNG-) terminál létesítésében látja a legmegfelelőbb exportálási alternatívát, amely ugyan költségesnek számít, és az üzemlétesítési ideje is viszonylag hosszú, értékesítési területe ugyanakkor korántsem annyira egyoldalú, mint a gázvezetékeké.12 Bár a közelítőleges exportjövedelem13 az LNG-opció esetében (-31,4 milliárd dollár) messze elmaradna a Törökországon (-45,3 milliárd dollár) és valamelyest a Görögországon (-35,7 milliárd dollár) keresztülfutó gázvezeték jövedelmeitől is, a pénzügyi kiegyensúlyozottság újbóli megteremtését azonban még a 10 milliárd eurós mentőcsomaggal kiegészült államadósság esetében is biztosítani tudná. A földgázkincs hatása a ciprusi konfliktusra A grandiózus tervek megvalósulásának elsődleges feltétele a kitermelés mielőbbi beindulása, amit azonban számos bel- és külpolitikai ellentét hátráltat. Belföldön az üzemlétesítési költségek finanszírozási problémái mellett a sziget kettéosztottságából adódó interkommunális viták jelentenek egyelőre megoldhatatlannak látszó nehézséget, amelyek kapcsán a már amúgy is többrétegű ciprusi konfliktus egy erőteljes gazdasági vetülettel is kiegészült. E viták elsősorban abból erednek, hogy az északi török ciprióta „kormányzat" - az 1960-as alkotmány de jure fennmaradása, de a dualitás 1964-es de facto megszűnése miatt - a görög ciprióták bármely döntését egyoldalú deklarációnak tartja, s a jogi érvényességét vitatja. Hasonló a helyzet a földgázkincs kiaknázásának kérdésében is: a török ciprióta álláspont szerint ugyanis a sziget valamennyi etnikumát megillető természeti kincsek legális kiaknázása csak egy lehetséges reunifikáció után következhetne.14 Ennek megfelelően a török ciprióta hivatalos álláspont elsősorban két verziót preferál. Az első szerint a ciprusi feleknek az egyesítésig tartózkodniuk kellene az egyoldalú érdekérvényesítéstől, hiszen végleges jogi rendezést kizárólag az egyesített ciprusi állam hozhat a kérdésben. A második verzió már számol a görög 2013. tél 155