Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - FÓKUSZBAN: CIPRUS - Kacziba Péter: A ciprusi földgázkincs feltárásának bel- és külpolitikai sajátosságai
A ciprusi földgázkincs feltárásának bel- és külpolitikai sajátosságai Kacziba Péter A globális energiafogyasztás általános növekedésének sajátos tendenciájaként a 20. század utolsó harmadában a gázalapú energiafelhasználás jelentős mértékben megnövekedett, 2002 és 2012 között pedig 31,3%-kal bővült.1 Az energiaelőállításra alkalmas fontosabb szénhidrogének bizonyított tartalékainak adatait, valamint a fogyasztási és a termelési indexek jellemzőit figyelembe véve jelenleg úgy tűnik, hogy ez a folyamat a 21. század első felében továbbra is folytatódni fog, s a földgáz - egyes esetekben pedig a palagáz - a közeli jövőben is az egyik legfontosabb energiaforrás marad. A gázalapú energiafelhasználás növekedését, de legalábbis stagnálását az szintén előrevetíti, hogy az olaj árának az utóbbi időben tapasztalható, látványos drágulása, a bizonyított szénkészletek csökkenése,2 az atomenergia iránti bizalom megingása,3 az energiaéhség - Ázsiában kiemelkedő - növekedése,4 valamint a gáz árának viszonylagos stabilitása - sőt az Amerikai Egyesült Államokban tapasztalható csökkenése - következtében a döntéshozók a világ számos pontján a gázlelőhelyek gyors ütemű feltárásába kezdtek. E tendencia a 2000-es évek első évtizedének végén az energiaéhségben szenvedő Kelet-Mediterráneumban is jellemzővé vált, sőt Egyiptom, Izrael és Ciprus esetében már sikeres feltárásokat is eredményezett. A földgázkincsnek a térségbeli szereplők közötti egyenlőtlen eloszlása ugyanakkor számos új biztonságpolitikai kockázatot vet fel, hiszen a régiónak az egyelőre még sikertelen kutatásokat folytató egyéb államai a kiugróan magas energiafelhasználásukból és a belföldi készleteik szerénységéből adódó külföldi függőségüket az új források feltárása, esetleg kisajátítása révén kívánják csökkenteni. Ezen országok egyúttal - saját regionális célkitűzéseik tükrében - a már sikeres feltárásokkal rendelkező államok gazdasági és politikai megerősödésében sem érdekeltek, s a kiaknázás beindulását egyelőre akadályozni próbálják. A gázfeltárásoknak mindazonáltal nem csak árnyoldala van; sőt, a gazdasági ésszerűség akár a politikai viták rendezését is indokolttá teheti. Az esetleges kitermelés és az export beindulása révén ugyanis a régió energiaforrásokban szegény országai is olcsó gázhoz juthatnának, ráadásul olyan térségbeli államok segítségével diverzifikálnák az energiaimportjukat, amelyeknek mindenkori külpolitikai 2013. tél 149
