Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet: A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten
Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet lenne Törökországot a sok tekintetben markánsan eltérő és más fejlődési utat bejáró arab országok elé példaként állítani,45 az Egyesült Államok és európai szövetségesei - mintegy engedményt téve az iszlámnak - a török modellben az iszlám és a demokrácia összeegyeztethetőségét és működő modelljét üdvözölték. (Ebben a kontextusban átmenetileg átsiklottak a Törökország uniós csatlakozásának egyik gátját képező iszlám elemen.) Az arab közvélemény jelentős részének a török modell azt a példátlan gazdasági fejlődést46 jelentette, amelyet Törökország az elmúlt években, különösen a gazdasági világválság közepette fel tudott mutatni. A török vezetők és a gazdasági elit számára Törökország regionális népszerűsége, valamint a török gazdaság növekedési üteme jó lehetőséget és mozgásteret kínált az ország gazdasági érdekei és általában a török soft power kiterjesztésére. Emlékezetes, hogy Muammar Kaddáfi és rezsimje bukását követően Erdogan miniszterelnök volt az első külföldi kormányfő, aki nagy üzleti delegáció élén Líbiába látogatott. 2012-re a török modell kérdése gyakorlatilag eltűnt a retorikából, ami nem a török pozíciók hirtelen gyengülését jelentette, hanem azt, hogy az „arab tavasz" meghaladta az idegen modelleket, és saját fejlődési utakat jelölt ki. 2013 elejére azonban a „török modell" meghaladása immár Törökország népszerűségének csökkenésében is megnyilvánult.47 Konklúzió A Törökország külpolitikájában már jóval Davutoglu külügyminiszteri kinevezése előtt jelentkező irányváltás felértékelte a Közel-Kelet jelentőségét. Mindez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a török állam hátat fordítana hagyományos szövetségeseinek, a NATO-nak, az Európai Uniónak vagy az Egyesült Államoknak, hanem magát globális hatalomként definiálva közeledik szomszédaihoz. Törökország számára a Közel-Kelet - különösen gazdasági szempontból - óriási lehetőségeket rejt magában. Az ország, függetlenül az „arab tavasz" eseményeitől, nyitott a térség irányába, ami szélesedő diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat eredményezett, mind a mérsékelt, mind a radikális államokkal, szervezetekkel. Ez utóbbi vonatkozásában Törökország saját fejlődési útját, a török modellt próbálta felhasználni arra, hogy politikailag és gazdaságilag is integrálja az Irán vezette „ellenállás frontját". Az Erdogan-kormány felkarolta a palesztinkérdést, a 2006-os választásokat követően fogadta a Hamász-vezetést Ankarában. Mindezzel Törökországnak sikerült megnyernie nemcsak az amúgy Izrael-ellenes török közvéleményt, hanem az arab világban is jelentős népszerűségre tett szert. Ebben nem kis szerepet játszik annak a politikai (mérsékelt iszlám) és gazdasági fejlődésnek a pozitív megítélése, amelyen Törökország az AKP-kormányok alatt keresztülment. Az ország az „arab tavaszt" megelőzően - különösen a 2008-2009-es gázai intervenciót 74 Külügyi Szeinle
