Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - EU 2013 - Kengyel Ákos: Előmozdítja-e a gazdasági integráció szabályozási kereteinek erősítése a politikai integrációt?
Előmozdítja-e a gazdasági integráció ... Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben kellene integrálni a tagországok fiskális politikáit, vagyis mit jelent a fiskális unió (FU) az EU esetében, Nico Groenendijk, a hollandiai Twente Egyetem Jean Monnet-professzora kétféle fiskális unió körvonalait vázolta fel.9 A „lazább" FU teljes nemzeti szuverenitást jelent, de koordináció mellett, melynek célja a tagországok fiskális fegyelmének biztosítása. Ennek gyakorlati példája a hatos csomag és a fiskális paktum elfogadása, valamint az EFSM/EFSF/ESM létrehozása. A „szoros" FU már költségvetési integrációt feltételez, megfelelő hierarchiával a szupranacionális és a nemzeti szintek között. A feladat ebben az esetben az uniós szintű célok elérése. Ez a forma értelemszerűen már nem csak a deficit és az államadósság kordában tartásáról szól. Gyakorlati megvalósulási elemei jelenleg a kohéziós politikában és az európai szemeszterben jelennek meg. Groenendijk következtetése, hogy az EU-ban kialakult keretek mindkét fajta fiskális unió jellemzőiből tartalmaznak elemeket, ráadásul nem egyértelmű például, hogy van-e kimentés, vagy nincs, mert jogilag nincs, gyakorlatilag pedig van. Ez a helyzet rossz üzeneteket közvetít a tagországok és a befektetők felé is. Emellett nincsenek megfelelő, hatékony költségvetési eszközök a strukturális reformok kikényszerítésére, illetve arra, hogy valóban sikerüljön elérni az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött célokat. Groenendijk rávilágított arra, hogy a szorosabb és a lazább FU egymás mellett fejlődött: egységes monetáris politika a lazább FU keretei között alakult ki, ugyanakkor közös célok vannak (Európa 2020, globális versenyképesség), amelyek a szorosabb FU mellett szólnak. Mindemellett felhívta a figyelmet arra is, hogy a fiskális integráció már az egységes piac kapcsán is befejezetlen, pedig annak megfelelő működéséhez elengedhetetlenül szükséges. Véleménye szerint a fiskális unió és a fiskális kompetenciák „föderalizálásának" megvitatása során nem lehet törekedni az „egyre szorosabb integráció" és az uniformizált, egységes integráció kereteinek fenntartására. A kívánatos fiskális integrációhoz szükséges az adórendszerek és a kiadások „konvergenciája", és amennyiben nem teremthető meg reálisan a 28 tagország egyetértése, akkor csakis a differenciált integráció lehet a megoldás, amihez a megerősített együttműködés megteremti a megfelelő keretet. A gazdasági és politikai integráció mélyülése előtt álló kihívásokat vizsgálva Panagiotis Liargovas, a Peloponnészoszi Egyetem Közgazdasági Tanszékének Jean Monnet-professzora azt hangsúlyozta, hogy az euró bevezetése politikai célokat is szolgált, hiszen az európai identitás erősítésében a közös pénz megteremtése fontos szimbólum. Véleménye szerint az euró mellett számos érv szól: monetáris politikai szempontból nominális horgonyként működik (infláció), a kereskedelmet megkönnyíti - ezáltal mélyíti a gazdasági integrációt - és a politikai kohéziót erősíti. Ugyanakkor a jól ismert problémát a szupranacionális monetáris politika és a nemzeti kézben maradt fiskális politika ellentéte jelenti: nincsenek automatikus stabilizálok, és nem jött létre stabilizációs mechanizmus sem.10 2013. tél 123
