Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kaszás Veronika: A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon, 1988-89-ben
Kaszás Veronika jegyzőkönyvéhez is csatlakozott.6 Ezzel a lépéssel a magyar diplomácia demonstrálni kívánta, hogy egyenrangú félként kíván együttműködni az emberi jogi normákat megvalósító és azok végrehajtását ellenőrző nemzetközi tevékenységben. Két hét sem telt el Várkonyi Péternek az ENSZ-közgyűlésben elhangzott beszédét követően, amikor október 17-én Somogyi Ferenc, a Külügyminisztérium főosztályvezetője konkrét magyar javaslattal élt a Közgyűlés szociális, kulturális és humanitárius kérdésekkel foglalkozó bizottságának az önrendelkezési jogról és a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolásáról folyó vitájában. A javaslat értelmében az Egyesült Nemzetek Szervezete akcióprogramot dolgozhatna ki a nemzeti kisebbségek valódi egyenlőségének biztosítására, speciális feltétel- és követelményrendszer kialakításával, továbbá az államok felelősségének nemzetközi okmányban történő rögzítésével. A főosztályvezető a biztosítandó eszközök között nevesítette a nemzeti kisebbségek kulturális és történelmi értékeinek védelmét, az anyanyelv használatának jogát, valamint az iskola valamennyi szintjén megvalósuló anyanyelvi oktatást, a családegyesítés elősegítését, illetve annak támogatását, hogy a kisebbségi csoportok szülőföldjükön élhessenek, és szabadon ápolhassák kapcsolataikat a más országokban élő családtagjaikkal. Érvelése szerint a nemzeti kisebbségek normális létfeltételeinek garantálása elejét venné az érintett csoportoknak a szomszédos országokba irányuló menekültáradatának is. A diplomata tehát - a nevesítést szintén kerülve - a Magyarországot akkor már nagy mértékben érintő erdélyi menekültügyre is utalt az ENSZ-fórumon.7 Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága Az ECOSOC felügyelete alá tartozott - egészen 2006-ig - az emberi jogi kérdéseket érintő ügyeket megtárgyaló Emberi Jogok Bizottsága.8 Ezen belül működött az 1947-ben felállított diszkriminációellenes és kisebbségvédelmi albizottság. Az Emberi Jogok Bizottságának 1989 elején került napirendjére a romániai helyzet. A február 27-i genfi ülésen nagy figyelmet keltett, és a nyugati sajtóban komoly visszhangot váltott ki Horn Gyula külügyi államtitkár felszólalása, mivel Magyarország - a kommentárok szerint - „a keleti tömb országai között eddig példátlan kritikával" illette Romániát a magyar kisebbséggel szembeni bánásmód miatt, először téve hivatalos panaszt VSZ-szövetségese ellen.9 A magyar államtitkár beszédében a román politika kritikáját első helyen nem a magyar nemzeti kisebbség sérelmeire alapozta, hanem általánosságban, az egyetemes emberi jogok megsértésére hivatkozott. Bár az alapvető kisebbségi jogok megsértésével szemben is szót emelt, igyekezett nem kidomborítani Magyarország közvetlen érintettségét. „Úgy érezzük, valamennyien felelősséggel tartozunk, hiszen az emberi jogok védelme és érvényesítése egyetemes követelmény" - fogalmazott felszólalásában.10 A magyar diplomácia törekvése volt az is, hogy a romániai helyzetet ne a szocialista táboron belül megoldandó magyar-román konfliktusként 100 Külügyi Szemle
