Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből, a rendszerváltás korszakában
Fejérdy Gergely ellensúlyozni. Egy 1989 tavaszán keletkezett dokumentum többek között kijelenti: „Úgy véljük, hogy az NSZK iránt felébredő francia bizalmatlanságot gazdasági, illetve taktikai jellegű politikai célokra igyekezni kellene kihasználni. Nem kizárt, hogy külkap- csolataink diverzifikálási szándékának újbóli és folyamatos hangsúlyozása a franciák felé járhat bizonyos eredménnyel."50 Ez a taktika, amely egyébként árnyaltabb formában már 1988-ban, Grósz Károly franciaországi látogatása idején is jelen volt,51 nem csupán magyar sajátosságnak tekinthető: a lengyelek szintén alkalmazták.52 A magyarországi dokumentumokból az is kiderül, hogy francia részről szintén rámutattak arra, hogy Budapest alapvető érdeke, hogy az NSZK-val szemben más államokra is támaszkodjon, többek között Franciaországra.53 A magyar oldalon egyre ellentmondásosabban ítélték meg a német-francia viszonyt. Miközben a korszakban készült elemzések a két ország egymásra utaltságát, Bonn és Párizs fokozódó együttműködését hangsúlyozták, ugyanakkor folyamatosan bemutatták a két állam rivalizálását, érdekellentétét, különös tekintettel a kelet-európai politikát illetően. A magyar és a nemzetközi politikában 1989-ben bekövetkezett jelentős változások még növelték a német-francia kapcsolatok alakulása iránti érdeklődést. Egy 1989 februárjában, a magyar hírszerzés által készített jelentés még kiemelte, hogy Mitterrand 1988. májusi újjáválasztása biztosította a francia külpolitikai vonalvezetés folyamatosságát, mely európai egységesítésre és [az] egységes közös piac 1992 végéig történő kialakítására irányul, miközben az NSZK-val fennálló gazdasági és katonai-politikai szövetségnek az összeurópai gazdasági és védelmi stratégia pillérévé kell válni [a], Franciaország egy harmadik világgazdasági központ létrehozását tűzte ki célul, melyben vezető pozícióra törekszik. Az erős EU gondolatának megvalósítása Mitterrand [szerint] szervesen kötődik a nyugat-európai védelem és a közös védelmi stratégia megvalósításának szükségéhez. [...] Párizs fokozatosan vissza akar térni a NATO katonai szervezetébe, és atomerejének saját védelmén kívül[i] feladatokat is ad, hivatalosan is kötelezettséget vállalva az NSZK védelméért. A francia-nyugatnémet együttműködés pozícióik nyugat-európai megerősítéséhez vezet.54 Az 1989 végén készített helyzetelemzések, anélkül hogy felülírták volna a lényegesebb meglátásokat, már a német egység kérdésére és a két állam kelet-európai jelenlétére, a meglévő és várható - általános és Magyarországra vonatkozó - következményeire koncentráltak. így például a francia elnök európai koncepciójának változását elemezi a magyar hírszerzés egyik, 1989. december 6-án kelt irata. Ez a dokumentum kiemeli többek között, hogy a történelmi horderejű kelet-európai változások Mitterrand elnököt váratlanul abba a helyzetbe hozták, hogy [a] távlatos jövőbeni európai struktúrák formálása szempontjából meghatározó jelentőségű Új Európa-koncepció 86 Külügyi Szemle
