Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - MAGYAR-TÖRÖK KAPCSOLATOK - Hóvári János: A 21. századi Törökország új utakon
Hóvári János erős hagyományvilágának belpolitikai erejével magyarázható, hanem atlantista vonatkozásai és elköteleződései is voltak és vannak. A török diplomácia már a hidegháború korában is támogatta a balkáni és délkelet-európai együttműködési törekvéseket, azaz jó kapcsolatai voltak a régió fővárosaiban. A szovjetrendszer és Jugoszlávia felbomlása után Törökország geopolitikai helyzete, valamint etnikai, vallási, kulturális, gazdasági és biztonságpolitikai érintettségei okán lett tényező a forrongó térségben. Politikáját a Balkánon azonban összekapcsolta az Egyesült Államokéval, de más nyugati államokéval is. Az iszlám elkötelezettségű arab országok a hidegháború idején a szekuláris kemalista Törökországot hagyományosan csak atlantista biztonságpolitikai tényezőnek tekintették, a kapcsolatépítést sok területen fékezték. Számos esetben azért is, mert Törökországnak az Izraellel kialakított jó kapcsolatai közismertek voltak. Ezt Ankara több területen is megpróbálta ellensúlyozni, de sokáig csak részsikereket tudott elérni. Ebben természetesen az is közrejátszott, hogy az arab olajmonarchiák csak lassan értették meg az új helyzetet, s több mint egy évtizedig lefoglalta őket az Irak-kérdés. Egészében elmondható, hogy a török külpolitika az 1990-es években csak részlegesen tudott megújulni és élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a hidegháborús szembenállás megszűnése nyújtott vagy nyújthatott volna. A török válaszok és lépések sokkal inkább az atlanti világ evidens érdekrendszeréből eredtek, mint Törökország valós geopolitikai helyzetéből, illetve abból a kezdődő világgazdasági emelkedésből, amely Turgut Özal miniszterelnök (1983-1989) határozott reformpolitikájának volt a következménye. Ezzel szemben az elmúlt évtized a török külpolitika számára egy új, megújuló korszakot hozott. Ez leginkább az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) 2002. évi választási győzelmével, s az azt követően megindult rendszerváltozással és stabilizációval magyarázható, de ennek természetesen ennél mélyebb belső és külső okai is vannak. A törökországi belső változások (2002-2012) főbb szempontjai Az AKP nem csupán folytatta, hanem meg is újította az 1980-90-es évek nyitott gazdaságpolitikáját. Recep Tayyip Erdogan kormányai e területen mind ez ideig sikeresek voltak. Törökország gazdasági teljesítménye - valljuk be - az európai szemlélő számára lenyűgöző. 2012-ben volt olyan negyedév, amikor a török fejlődés a kínaival vetekedett, és az sem meglepő, hogy a törökök a köztársaság megalapításának 100. évfordulójára, 2023-ra a világ gazdaságilag legfejlettebb tíz országa közé kívánnak bekerülni - és ez a jelenlegi tendenciákat tekintve reális cél. 2002, az AKP kormányra kerülése óta Törökország minden szempontból stabilabb, kiszámíthatóbb ország lett. Az Erdogan- kormányok (2003-2007, 2007-2011, 2011—) hatékony gazdaságpolitikáját mutatja, hogy 6 Külügyi Szemle
