Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet: A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten
Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet nyilvánvalóbb lett. A 2009-es gázai háborút követően a palesztinok melletti állásfoglalást, majd Erdogan davosi kirohanását látványos elismerés övezte mind a török, mind az arab közvélemény részéről, miközben az Izraellel való szakítást a 2010. májusi Mavi Marmara-incidens tette véglegessé. Bár az amerikai-izraeli nyilatkozatokban a törést rendszeresen cáfolták, az elmúlt években a török és az izraeli hadsereg közötti katonai-műszaki együttműködés is visszaszorult, és török részről ezeket a kapcsolatokat is fokozatosan felszámolták.18 Azt, hogy a török-izraeli együttműködésnek, illetve az azt követő eltávolodásnak a térség milyen nagy jelentőséget tulajdonít, mi sem példázza jobban, mint az a tény, hogy az átalakuló török politika elismeréseként 2010-ben a török miniszterelnök meghívást kapott az Arab Liga csúcsértekezletére, a líbiai Szirtbe, majd 2011-ben az Arab Liga külügyminisztereinek értekezletére, Kairóba. Törökország és az „arab tavasz" A 2010 decemberében, Muhammed Búazízi önégetésével kezdődött arab felkeléshullám, közkeletű nevén az „arab tavasz", a török külpolitika „zéró probléma a szomszédokkal" külpolitikai irányelvét alapjaiban érintette. Az arab világ irányába való közeledés azt jelentette, hogy a török-arab kapcsolatok az autoritárius rezsimek, illetve vezetők hatalmon maradásán múlnak, ami komoly dilemma elé állította Törökországot. Az „arab tavaszra" adott reakciói egyszerre ötvözik a reálpolitika elemeit a normatív megközelítéssel. A török külpolitika ennek megfelelően nem egységesen reagált az „arab tavasz" eseményeire, hanem országonként külön-külön értékelte a helyzetet.19 A tanulmány a továbbiakban a legfontosabb arab országok vonatkozásában foglalkozik a török külpolitikával, és számba veszi az arab közvélemény Törökország szerepével kapcsolatos álláspontját is. Egyiptom Egyiptom (és Tunézia) vonatkozásában a török külpolitika a demokratizálódás koncepcióját hangoztatva a tüntetők oldalára állt. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök az egyiptomi tüntetések legelején, február 1-jén adott nyilatkozatában az 1981 óta hivatalban lévő egyiptomi elnököt, Hoszni Mubárakot a tüntetőkkel való párbeszédre, majd néhány nappal később lemondásra szólította fel. Továbbá kifejtette, hogy az egyiptomi politikai átalakulásban a török demokratikus tapasztalatokat - a török modellt - kell felhasználni. Törökország tehát megőrizve a mindenkori egyiptomi vezetéshez fűződő jó kapcsolatát, proaktívan kívánta rendezni az egyiptomi belpolitikai feszültségeket. Törökország lényegében nem rendelkezett meghatározó gazdasági érdekeltséggel Egyiptomban, ami esetleg óvatosságra inthette volna. A török miniszterelnök 2011 62 Külügyi Szemle
