Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Egeresi Zoltán: Törökország és a Balkán
Egeresi Zoltán Neooszmanizmus és hegemónia? Az elmúlt években tapasztalt török aktivitás egyre nagyobb nemzetközi és balkáni nyilvánosságot kapott. Rendszeresek a híradások az újabbnál újabb török befektetésekről, oszmán emlékek újjáépítéséről, gazdasági és kulturális egyezmények aláírásáról. A török közjogi méltóságok látogatásai is gyakoribbá váltak, ahogy a balkáni vezetők is egyre többször fordulnak meg Ankarában vagy Isztambulban.39 A politikai aktivitás a pozitív hatásokon kívül ellenszenvet is szült, s újra életre hívta a már az 1990-es években oly sokat használt neooszmanizmus címkéjét.40 Az 1990-es évek derekán, a török befolyástól tartva, a régió keresztény többségű államai - Szerbia, Bulgária és Görögország - sajtójában már megjelent egy fenyegető Törökország-kép és egy Isztambultól Pristinán át Szarajevóig terjedő „zöld öv" kialakulásának lehetősége. Görögország, amely 1990 után jelentős piacszerzésbe és gazdasági terjeszkedésbe kezdett a félszigeten, komoly ellenfelet látott Törökországban - bár akkor a két állam gazdasági rivalizálásából az előbbi került ki győztesen. Az Ahmet Davutoglu külügyminiszteri kinevezését követően aktivizálódó török külpolitika újjáélesztette a neooszmanizmusról szóló vitát. Noha Davutoglu mindig visszautasította, hogy az ország külpolitikája neooszmanista lenne,41 illetve ő maga taktikusan minden beszédében kerülte ezt a kifejezést, nem tudta elejét venni a diskurzus kibontakozásának. Darko Tanaskovic volt ankarai szerb nagykövet és turkológus Neoosmanizam - Povratak Turske na Balkan című könyvében42 kritizálta a török külpolitikát, mint a birodalmi nosztalgia letéteményesét. Véleményének több fórumon is hangot adva, Tanaskovic Szerbiában és Boszniában is támadta Ankarát, vitát generálva ezzel a szerb és bosnyák közvéleményben.43 Természetesen nézeteivel a tudományos világban sem értett mindenki egyet, s a fogalomnak van megengedőbb verziója is.44 A Balkánon azonban a jobboldal jellemzően „szereti" a neooszmán „kártyát," s Bojko Borisov bolgár vagy Sáli Berisha albán miniszterelnök törökországi látogatásai is kemény nacionalista kritikákat váltottak ki.45 Kérdéses, hogy a neooszmanizmus mint a török hegemón törekvések politikája mennyire állja meg a helyét a Balkánon (a jelenlegi események fényében talán még kevésbé lehet ilyenről beszélni a Közel-Kelettel kapcsolatosan). A hegemóniaértelmezések, illetve a regionális hegemónia (egyre több polcot megtöltő) irodalmának részletes bemutatása helyett elégedjünk meg annyival, hogy széles körben elfogadott fogalom híján nehéz definiálni, mikortól válhatna Törökország valóban hegemónná a régióban.46 Az viszont az egyszerű adatokból is látszik, hogy jelentős elmozdulás történt a térség államai és Törökország közötti „erőviszonyok" tekintetében. Az 1930-as években még a maga kb. 15 milliós lakosságával pusztán a nagyobbak közé tartozott a Balkánon, melynek népessége a török területek nélkül kb. 39 milliót tett ki,47 2010-re viszont messze felülmúlta a Balkán teljes népességét (74 millió fő az 54 millió ellenében).48 Ráadásul 46 Külügyi Szemle
