Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Lőrinczné Bencze Edit: Az európai uniós bővítések elmélete és gyakorlata a horvát csatlakozás tükrében (Nagy Milada)
Könyvekről Európai Unió egyszerre 12 országgal, milyen tényezők jellemezték a bővítési tárgyalásokat az egyes országoknál, milyen hatást gyakorol a közép- és kelet-európai országok gazdasági-politikai helyzetére a csatlakozás, valamint mindez miként hat a 15-ből 27 tagállamra bővülő Unió intézményrendszerére. A klasszikus integrációelméletek azért sem fordítottak figyelmet a közép-kelet-euró- pai országokra, mert sem gazdasági, sem társadalmi, sem politikai szempontból nem álltak a nyugati országok szintjén. Csatlakozási szándékuk jelzésével az Európai Uniót új feladat elé állították: a félperiferikus államok gazdaságának modernizálása és fellendítése, a kontinens egyesítése és a térség szubregionális integrációjának elősegítése együttesen jelentkezett. A szerző részletesen elemzi a bővítés és mélyítés napjainkra jellemző uniós dilemmájának megfelelő horizontális és vertikális intézményesülést, rámutat a klasszikus és a konstruktivista elméleti iskolának a bővítés tekintetében kialakult álláspontja közötti különbözőségekre. Továbbá foglalkozik az Unió térbeli kiterjesztésének problematikájával, és azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy vajon hol húzódnak az európai integráció hármas feladatkörének - a mélyítésnek, a bővítésnek és az integráció kiteljesedésének - határai. Vannak-e az EU bővítési politikájának alapvető elemei, és ha igen, melyek ezek, s az eddigi tapasztalatok alapján kiszámítható-e a további uniós bővítés? Milyen változásokon ment keresztül a bővítési politika, s ezeknek milyen indítékai voltak? Miért jelent fordulópontot a keleti bővítés, s az akkor kialakult normák érvényesek maradnak-e a további csatlakozások esetében is? Vajon Horvátország kapcsán mindebből levonhatóak-e messzemenő következtetések? E kérdések megválaszolásával segít a kötet megérteni a horvát csatlakozási folyamatot, annak sajátos elemeit, nehézségeit és buktatóit. A 27-ek Európája intézményi reformra szorul a további bővítések megvalósítása érdekében, hiszen jogszabályi háttere, szervezeti működése a jelenleg már meglévő tagországokkal számol. Az Unió fejlődése, annak egyre komplexebbé váló intézmény- és jogrendszere, valamint közpolitikáinak bővülése és elmélyülése miatt a csatlakozás is egyre nehezebb lesz, az előkészítése egyre hosszabb ideig tart, s ez új problémák kialakulásához vezet. Ugyanakkor a nettó befizető államok egyre kevésbé hajlandók az újonnan csatlakozók felzárkóztatását finanszírozni. Mindez visszatükröződik a horvát csatlakozási folyamat nehézségeiben. A szerző rámutat arra is, hogy melyek azok a visszatérő, minden bővítésnél alkalmazott, tradicionális elemek, amelyek iránymutatóak a horvát csatlakozás esetében is, és melyek azok a később, különösen a 2004-ben belépett országoknál megfogalmazott normák és új szabályok, melyek szintén kihatással vannak Horvátország és a többi nyugat-balkáni állam integrációjára. A kodifikált jog nem tartalmaz arra vonatkozó választ, hogy miért válik egyre nehezebbé a csatlakozási folyamat. A szerző megfogalmazza a koppenhágai kritériumok 180 Külügyi Szemle
