Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Környei Ágnes: Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben
Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben1 Környei Ágnes nemzetközi kapcsolatokban zajló paradigmatikus változások az Európai Uniót is rákényszerítik az önmeghatározásra, a róla kialakult kép fontosságának felismerésére. Az identitás egyik legfontosabb eleme, megjelenési formája a kultúra, amely az évezred kezdetétől folyamatosan beszivárgott a különböző uniós külpolitikákba (például: fejlesztéspolitika, humanitárius együttműködés), és jelenleg formálódik önálló megjelenése. Felmerülhet a kérdés: lehetséges-e, szükséges-e egy uniós kultúrdiplomácia? Az Unió más, identitáshoz kapcsolható, értéket megjelenítő politikaterületeken már képes volt egységes kép megjelenítésére (pl. békefenntartás, emberi jogok védelme). Egy közös kulturális külpolitika, az Európa-önkép megfogalmazása nagyon fontos lenne, mert a világban hatalmas küzdelem folyik a narratívák értelmezéséért, egyre újabb szereplők jelennek meg a nemzetközi színtéren. A változó geometriájú világban Európa messziről egy entitásnak látszik, erre a jelenségre építve egy közös megjelenés visszafelé is hatna, erősítené az európai identitást. Kérdés azonban, hogy egy közös minimumot képviselne az uniós kulturális külkapcsolat, vagy patchworkként, egymás mellett mutatná a nemzeti identitásokat. Fontos hangsúlyozni, hogy egy európai kultúrdiplomáciának nem feltétele a közös, egységes európai kultúra. A két alapvető - államcentrikus (kultúrdiplomácia) és társadalomcentrikus (nemzetközi kulturális kapcsolatok) - megközelítés szembeállítása félrevezető, hiszen ma már nyilvánvaló, hogy a társadalmak a kormányokon, a nemzetközi kapcsolatok „kapuőrein"2 kívül is érintkeznek; ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a kulturális kapcsolatokban a márkázás vagy a nemzeti érdek is megjelenik. Európában a politikai befolyás mértékét tekintve a kultúrdiplomácia különböző modelljei jöttek létre. A viszonylag autonóm, „kartávolságra" lévő ügynökségeken keresztül működő modelltől (pl. British Council és az általa létrehozott Visiting Arts) a külpolitika direkt befolyása alatt tevékenykedő szervekre épülő rendszerig (pl. Institut Frangais, Cervantes Intézet) vagy az összetett intézményi struktúrától (Franciaország, Németország) a szűk területen, 2013. nyár 163
