Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa
Marján Attila megfelelően előbb a jelenlegi szerződéseken belül kell meghozni a szükséges intézkedéseket, legvégül viszont új szerződésre lesz szükség. Az Európai Tanács elnöke 2012 decemberére készítette el azt a jelentést, amely a pénzügyi, költségvetési és gazdasági unió kiépítéséhez szükséges politikai irányokat tartalmazza. Nemcsak ő, de a Bizottság is készített tervet a Gazdasági és Pénzügyi Unióval összefüggésben, amelyben szerepel a szorosabb politikai együttműködés és a közös adósságtörlesztés költségvetési kapacitása is. Barroso a 2011-es éves beszédében30 nagy tapsot kapott a Parlamentben, amikor kijelentette, „le kell számolni azzal az illúzióval, hogy lehet közös pénzünk, egységes piacunk kormányközi megközelítéssel". A következő szerződésmódosítások egyik témájaként a kötelező egyhangú döntések körének megszüntetését jelölte meg: „A tagállamoknak természetesen joguk van nem elfogadni és alkalmazni egy döntést, ez a nemzeti szuverenitás, de arra nincs, hogy egyedül blokkoljanak másokat az előrelépésben. Hiszen ezzel egy másik tagállam nemzeti szuverenitását sértik, amely előre akar lépni". A bizottsági elnök szerint az európai parlamenti választásokon a szavazópolgárok nem is találkoznak az európai pártcsaládok nevével, csak a hazai tagpártokéval, ezért nincsen valódi európai dimenziója az ötévente esedékes voksolásnak. Az Európai Bizottság ezért javaslatot tett az európai pártok működési szabályzatának módosítására: a 2014-es európai parlamenti választási kampányban nevezzék meg a jelöltjeiket az Európai Bizottság új elnöki posztjára. Ehhez nem szükségeltetik szerződésmódosítás, csak politikai támogatás. Barroso szerint a további integrációt végig kell kísérnie az erős demokratikus legitimitásnak. Ennek eleme az európai választások szerepének növelése, valamint az is, hogy ne legyen kétség egyetlen uniós tagállam demokratikus elkötelezettsége felől sem. Francois Hollandé francia államfő radikális föderális programot hirdetett 2013 májusában, a hatalomra kerülésének első évfordulóján tartott sajtótájékoztatón. A program legfontosabb elemei: euróövezeti kormány, az adórendszerek harmonizációja, valóban közös energiapolitika, az eurózóna közös kötvénykibocsátása és politikai unió. A tervet a bejelentés szerint két év alatt kellene megvalósítani. A francia elnök szerint ezek a lépések elengedhetetlenek ahhoz, hogy Európa túljusson a válságon, amely már az identitását veszélyezteti: ha nem lesz változás, Európa eltűnik a világ térképéről. A bejelentésben az is szerepelt, hogy gazdasági kormányt kellene felállítani az eurózónában, amely minden hónapban ülésezne, és élén egy teljes munkaidőben foglalkoztatott elnök állna. A francia államfő Németországgal együtt szeretné kidolgozni a reformokat: „Franciaországnak és Németországnak kötelessége, hogy Európát előrébb mozdítsa. Ha Európa a jelenlegi állapotában marad, akkor az az európai eszme végét jelenti."31 A bejelentés természetesen nélkülözi a konkrétumokat, és túlzottan ambiciózus, a németek pedig nem valószínű, hogy előrerohannának a politikai unió felé a gazdasági válság leküzdése előtt. A föderalizmus irányába való elmozdulásért minden 154 Külügyi Szemle
