Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa
Az európai föderalizmus A politikai föderalizmus általános megközelítése A föderális állam különböző szintjeinek hatalmi viszonyait és funkcionális munka- megosztását alapvetően a föderális alkotmány határozza meg. Ezek a viszonyok azonban általában nem statikusak, hanem időben változóak. Gyakorta alakul ki gazdasági, politikai, közjogi versengés a jogi, politikai előnyökért, termelési tényezőkért, transzferekért, különböző jogosítványokért a központi és a tagállami szint, illetve az egyes tagállamok között. A központi szintnek rendelkeznie kell valamiféle joggal arra vonatkozóan, hogy a tagállamok közti viszonyokat, az esetleges túlcsordulásokat (spillover: amikor az egyik tagállam tevékenysége a másik tagállam vagy a központi szint viszonyait befolyásolja) szabályozza. Az amerikai alkotmány I. 8. pontja (a híres kereskedelmi klauzula) úgy rendelkezik, hogy a Kongresszus jogosult a tagállamok közötti kereskedelem szabályozására. A másik fontos - és az uniós jogban is meglévő - rendelkezés az amerikai alkotmány elsőbbségi klauzulája, amely azt mondja ki, hogy a szövetségi jog a tagállami jog felett áll. A föderalizmus kutatásának és a gyakorlati életnek is fontos kérdése, hogy hány helyi és tagállami kormányzat legyen a rendszerben, azok képviselete hogyan és milyen jogokkal történjen a központi kormányzatban, milyen funkciókat delegáljon a központi kormányzat az alsóbb szintekre, stb. Robert R Inman és Daniel L. Rubinfeld három föderalizmus típust különböztet meg. A gyakorlati életben általában ezeknek valamilyen keverékét tapasztaljuk. Mindenesetre mindegyiknek három alapvető feladatnak kell megfelelnie valamilyen mértékben: a nemzeti erőforrások hatékonyan allokálása; a társadalom politikai aktivitásának, részvételének elősegítése, a demokrácia stabilizálása; és végül az alapjogok és a szabadságok védelme. Emellett mindnek rendelkeznie kell az alábbi három intézményi funkcióról: az alárendelt kormányzatok számáról, az alárendelt szinteknek a központi kormányzatban való képviseletéről, valamint a szintek közti feladatok és felelősségek megosztásáról. Az első típus a gazdasági föderalizmus, amit egy választott vagy kijelölt „központi tervező vezet". Ez a legcentralizáltabb föderalista modell, és a legfontosabb szempontja a gazdasági hatékonyság; a politikai részvétel és a személyi szabadságok védelme háttérbe szorul. A központi és a tagállami szint közötti funkcionális feladatmegosztás a gazdasági racionalitás szempontjai alapján történik. A kooperatív föderalizmus a második típus. Ez a legkevésbé centralizált változat, mert minden központi szintű döntéshez a tagállamok választott képviselőinek egyhangú hozzájárulása szükséges. Ez egy, a hagyományos kormányközi rendszerhez hasonló megoldás, amelyben szintén fontos szempont ugyan a gazdasági racionalitás, de a rendszer sokkal kevésbé bízik a központi irányítás racionalitásában, vagyis abban, hogy a központi szint a föderális rendszerben jelentkező minden hatékonytalanságot egyedül is kezelni tud. A harmadik típus a demokratikus (többségi szabályra alapuló) föderalizmus, amely a két előző között helyezkedik 2013. nyár 127
