Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kiss J. László: Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)
Politika és percepció 1989. szeptember 12-én a még uralkodó MSZMP Központi Bizottságának ülésén az elnöklő Nyers Rezső javasolta, hogy ne indítsanak vitát a határnyitás kérdéséről. A szeptember 24-i ülésen azonban mégis szóváltás történt a keményvonalas Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós, a reformbarát miniszterelnök között. Grósz azt állította, hogy a Szovjetunió a magyar kormány lépését helytelenítette, továbbá nehezményezte, hogy az NDK aktív bevonására nem került sor. Németh ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a tárgyalásokat egyidejűleg folytatták mind a két német állammal. A határnyitást követően az NDK a korábbi állapot helyreállítását kívánta elérni, míg a magyar törekvés arra irányult, hogy a keletnémetekkel meglévő szerződéseket az új nemzetközi kötelezettségekhez igazítsák. A Harry Ott német helyettes külügyminiszterrel folytatott megbeszélések kudarcnak bizonyultak. Ahogy Oplatka András könyvében a magyar Külügyminisztérium feljegyzéseit idézi: Ott fejtegetéseiben nem lehetett önkritikus elemet felfedezni.52 Nem kétséges, hogy a vasfüggöny 1989. június 27-i szimbolikus lebontása, majd kevesebb mint öt hónap múlva, 1989. november 9-én, a berlini fal leomlása mind az osztrák, mind a magyar közvéleményben és politikai tudatban nyomokat hagyott. A politikai tér megváltozott érzékelése a magyar-osztrák határ mindkét oldalán sokkal inkább érzékelhetővé vált, mint a távolabb eső régiókban. Ám a történtek ellenére Ausztria Brüsszelbe vezető útja - a Ballhausplatz politikai és diplomáciai köreinek minden várakozása dacára - nem vált könnyebbé. Az osztrák politikai döntések értelmében Bécs már a határnyitás előtt a Brüsszel felé vezető útra lépett, és a csatlakozási kérelmét is benyújtotta. Valójában a „kis határnyitás" - mint az európai határok légiesítése felé mutató első lépések egyike - nem gyorsíthatta meg Ausztria Brüsszelbe vezető útját. Az EU-ban elérendő teljes tagság - a határok megszűnésének nagy európai projektje - azonban az osztrák politikai napirend sürgető prioritása maradt - sokkal inkább, mint korábban bármikor. Ezzel egyidejűleg azonban nem volt kétséges, hogy a berlini fal leomlása a világtörténelem egy nagyobb váltóállítását jelezte, amely politikai metaforaként a posztmodern történelem meghatározó részévé vált. Ahogy Helmut Kohl német kancellár megfogalmazta: Magyarország ütötte ki az első téglát a berlini falból. Ám az osztrák tudatban a magyar-osztrák határnyitás emlékezete a berlini fal leomlásának árnyékában elhalványodott. Magyarországon ugyanakkor a határnyitás a rendszer átalakulásának egyik szimbólumaként élt tovább, és a magyar-német kapcsolatokban a közös emlékezéskultúra alapjává vált. 2013. nyár 121
