Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kiss J. László: Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)
Politika és percepció A határok átalakulása - a határok változó percepciói 1989. június 27-én Sopron közelében Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter hivatalosan is átvágta a vasfüggönyből maradt kerítést. Az erről készült képek a hidegháború végét jelképező, leggyakrabban publikált dokumentumok közé tartoznak, bár az valójában egy post festam megrendezett, szimbolikus esemény volt. Ám a szimbólumok és a percepciók tartós jelenségekké válhatnak, önálló életet élhetnek, és gyakran fontosabbak lehetnek, mint maga a megtörtént valóság. A valóságban a vasfüggöny lebontásának folyamata ebben az időben már annyira előrehaladott volt, hogy meglehetősen nehéznek bizonyult a két külügyminiszter számára egy még érintetlen részt találni. Az eseményt tehát valójában „újrajátszották", és az ily módon a politika mediatizálásának korai példája lett. Ma már ez mindennaposnak számít: a média olyan események sokaságát közvetíti, amelyek nem, nem úgy és valójában nem akkor zajlottak le. A határnyitás mint médiaesemény, követésre méltó látványosságnak bizonyult. Néhány hónappal később hasonló ceremóniát rendeztek a drótvágóval az alsó-ausztriai-cseh határon, immáron a Cseh Köztársaság külügyminiszterének, Jiri Dienstbiernek a részvételével. Valójában a vasfüggöny lebontásának folyamata mind politikai, mind technikai értelemben sokkal korábban, az 1980-as évek közepén kezdődött. Az első kezdeményezések nem a politikusoktól származtak, hanem a határőrség vezetésétől: óvatosan megfogalmazott megfontolásaik arról szóltak, hogy a technikai határzár műszakilag már kiszolgálta az idejét, és csak magas költségekkel járó, keményvalutát igénylő importtal lehet felújítani. Ehhez társult később az a politikai döntés, melynek értelmében a magyar állampolgárok „világútlevélre" támaszthattak igényt. így joggal fogalmazódott meg a kérdés, hogy van-e egyáltalában értelme a nyugati határ műszaki lezárásának, ha a műholdak és a kibontakozó információs társadalom korában mindenki legálisan elhagyhatja az országot.45 Ebben a folyamatban Német Miklós politikája döntő szerepet játszott. Németh 1988. november 24-én, negyvenévesen vette át a miniszterelnöki hivatalt. A konzervatív Grósz Károly, aki 1987 júniusában lett kormányfő, és 1988 májusa óta állt az MSZMP élén, az előbbit feladta, ám továbbra is a párt főtitkára maradt. Németh egy új kurzusnak lett a megszemélyesítője, s erre már a határnyitást megelőző hónapokban is egyre tudatosabban törekedett. Ezt mindenekelőtt az jelezte, hogy igyekezett a kormánypolitikát a párttól mind függetlenebbé tenni. Egy későbbi, a határnyitást taglaló nyilatkozatában arról beszélt, hogy a politikai bizottság tagjaként a pártvezetés a kormányt a már meghozott döntéséről támogatta. Ám más bizonyíték is van arra, hogy a miniszterelnök már viszonylag korán önállóan cselekedett.46 1989. február 13-án Németh első útja - a szokásoktól eltérően - nem Moszkvába, hanem Ausztriába vezetett, ahol arról tájékoztatta Franz Vranitzky osztrák kancellárt, hogy Magyarország a technikai határzárat el fogja 2013. nyár 117
