Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kiss J. László: Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)
Kiss ]. László határnyitás elsődlegesen Magyarország és a két német állam története volt. A csak korlátozottan rendelkezésre álló források következtében ebben a folyamatban az osztrák szerep bemutatása meglehetősen hiányos. Ez az egyik ok, amiért az elemzés még ma is inkább egy kísérlet - nem annyira a történelem rekonstruálására, mint inkább konstruálására.11 A diplomáciai anyagokból jól kiolvasható, hogy a felgyorsult belpolitikai változások közepette a magyar diplomaták mennyire a status quo irányultságú gondolkodás befolyása alatt álltak, és a maguk módján elkerülhetetlenül belpolitikai szereplőként is felléptek. Félreérthetetlenül arra törekedtek, hogy a pártpolitikai status quo fennmaradását erősítsék. Mindent megtettek annak érdekében, hogy az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) politikusait lebeszéljék arról, hogy azok felvegyék és kiépítsék a kapcsolatokat a Magyarországon alakuló szociáldemokrata párttal, és ilyen módon a szocialista állampárt (MSZMP) monopolhelyzetét gyengítsék. Amikor az 1989-ben újraalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) vezetői Heinz Fischer szociáldemokrata politikust12 arra kérték, hogy a május elseji budapesti tömeggyűlésükön beszédet tartson, a Bécsben tevékenykedő magyar diplomaták minden befolyásukat latba vetették, hogy - az SPÖ és az MSZMP között elmélyülő kapcsolatokra hivatkozva - Fischert lebeszéljék a látogatásról.13 Valójában az SPÖ nem törekedett arra, hogy az MSZMP-nek és a Kádár-Kreisky-korszak eredményeinek hátat fordítson, inkább abban volt érdekelt, hogy az MSZMP-hez fűződő munkakapcsolatai fennmaradjanak. Heinz Fischer kezdeményezésére előzőleg, még 1989. január 21-én rendezték az első magas szintű konferenciát az MSZMP és az SPÖ között, a bécsi Renner Intézetben. Ez a lépés a maga módján jól mutatta, hogy az osztrák szociáldemokraták részéről véget ért a magyar reformkommunistákkal szembeni tartózkodás politikája. A konferencián a meglevő nézetkülönbségeket különösen jól mutatta, hogy a magyar kommunisták - közöttük Nyers Rezső - a társadalmi rendszerek konvergenciája helyett a kettéhasadt munkásmozgalom pártjai - nevezetesen a szociáldemokraták és a reform kommunisták - közötti közeledésre helyezte a hangsúlyt. Ezzel egyidejűleg az osztrák szociáldemokraták arra figyelmeztettek, hogy a kibontakozó kelet-európai reformpolitika nem annyira a valóságos szociáldemokrata gyakorlattal, mint inkább a „liberál-kapitalista piacgazdaság" példájával mutat hasonlóságot. A magyar követség akkori feljegyzései szerint az SPÖ alig titkolta, hogy elégedettséggel töltené el, amennyiben az MSZDP a választásokból megerősödött erőként kerülne ki, és az MSZMP-ből is egy valódi szociáldemokrata párt alakulna ki.14 Fontos emlékeztetni arra, hogy a diplomáciai jelentések status quo irányultsága számos esetben megegyezett az SPÖ uralkodó véleményével. Ők ugyanis a felgyorsult belpolitikai változások közepette az MSZMP felbomlását az ellenőrizhetetlen káosz kialakulásával azonosították, és számos politikus a reformkommunista módon megújult MSZMP-t tekintette az ellenőrzött átmenet egyetlen olyan biztosítékának, amely képes arra, hogy a változtatásokat megnyugtatóan kézben tartsa. 106 Külügyi Szemle
