Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A bécsi követség története a két világháború között
Pritz Pál addig kénytelen-kelletlen elviselt szenvedésekkel. Meg azt, hogy számukra maximum a szülőföld védelme volt a fontos, ám a haza távoli szegleteinek sorsánál sokkal jobban izgatta őket egyéni életük jobbra fordulása. Két dolog keveredik itt makacsul össze, s zavarja a tisztánlátást. Az egyik, hogy a nagy háború elvesztésével a történelmi Magyarország menthetetlenül sírba szállt. Ezt a háborút a robosztus államférfi, gróf Tisza István Magyarországa vesztette el. Ám a bukás után nyitva maradt a kérdés, hogy a trianoni ország mekkora területet birtokol majd. Az antant törekvéseit, az akkori nemzetközi helyzet adottságait, a politika világának furfangjait jobban ismerő politikával bizonyára lehetett volna a részleteiben jobb eredményt kiharcolni. S ehhez mielőbb általános választásokat kellett volna tartani és földet osztani. Károlyi Mihály irgalmatlanul nehéz helyzetét aztán az antant a Fernand Vix alezredes nevével elhíresült 1919. március 20-i jegyzékével tette végzetessé. Ebben is ott van az államfő, Károlyi Mihály egyéni politikusi gyengesége. Mert nem tudta felmérni a belpolitikai helyzetet, s komolyan hitte: a szociáldemokratáknak adja át a kormányt, maga pedig megőrizheti az államfői hatalmat. Miközben azok a szociáldemokraták már paktumot kötöttek Kun Béla kommunistáival. Annak jegyében pedig készek voltak kommunista módon cselekedni. Készek voltak a megszülető Magyarországi Tanácsköztársaság államát üzemeltetni. Károlyi Mihály forradalmának nemzeti jellege Bármily sokan is vitatják, a tények világában nem lehet kétséges: az 1918. őszi magyar polgári demokratikus forradalom minden szempontból nemzeti alapon állt. Jóllehet november 16-án népköztársaságnak deklarálta magát, sokkal inkább volt nemzeti, mint népi. Nemzeti a szó valódi, a történeti tényanyag alapján megragadható értelmében. Ebből következően elmondható, elmondandó, hogy nem csupán a Tanácsköztársaság és az annak nyomán berendezkedő ellenforradalom volt véres: az őszirózsás forradalom időszakában sem kevés véres esemény történt. Mert Károlyi Mihály polgári demokratikus forradalmának jutott első helyen feladatául, hogy megzabolázza a négyéves tömegháborúban, a tömegek egyéni élete és érdeke szempontjából teljességgel értelmetlen háborúban felgyűlt véres indulatokat. Mert (például) Batthyány Ilona grófnő és társai helyesen adták ki és terjesztették 1918. november elején a jelszót: „Mihályt erősíteni, mert utána jön a bolsevizmus". És Károlyi Mihály valóban ennek megfelelően cselekedett. (Ebből is látszik annak a vádnak a képtelensége, hogy ő adta volna át 1919 márciusában Kun Bélának a hatalmat.) A nép indulata akkor sok arisztokratának az életét kioltotta volna. Gróf Bethlen Istvánnak is menekülnie kellett az erdélyi Sámsondon lévő birtokáról. Családjával a közeli nádasban húzta meg magát, hogy aztán a beálló 56 Külügyi Szemle
