Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - AUSZTRIA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ - Kőrösi István: Ausztria Európa-politikája és gazdasági pozíciója az Európai Unióban
Ausztria Európa-politikája és gazdasági pozíciója Ausztriának a befizetésekhez a nemzetközi tőkepiacon kell hiteleket felvennie, mert saját forrás nem áll rendelkezésére. (Németország kivételével lényegében a többi országban sem). Az osztrák államadósság évente kb. 10 milliárd euró kamat- fizetési kötelezettséggel jár. A terhek megítéléséhez vizsgáljuk meg az osztrák államháztartást. Ennek kiadásai 2012-ben 73,58 milliárd eurót tettek ki. Ebből a közigazgatási költségek aránya 13,4%-ot, a nyugdíjkassza támogatása 12,1%-ot, a szociális és egészségügyi kiadások 24,9%-ot, a finanszírozási terhek, transzferek, törlesztések és kamatok 10,9%-ot, az oktatási kiadások 10,4%-ot, a közlekedés 8,8%-ot tesznek ki, a tudomány és a kutatás-fejlesztés aránya 5,9%, az államrend fenntartásáé 4,3%, a honvédelemé 2,8%, az egyéb kiadásoké 6,4%.30 Érdemes összevetni az államháztartási kiadásokkal az EFSF-hez és az ESM-hez történő osztrák hozzájárulást. A kettő együtt rendkívül magas: 49,83 milliárd eurót tesz ki. Ebből 2,30 milliárd euró a bilaterális hitel Görögországnak, 2,23 milliárd euró az ESM- be történt befizetés, 17,30 milliárd euró az ESM-hez befizetett, bármikor lehívható tőkehozzájárulás, 28 milliárd eurót tesz ki az EFSF-nek nyújtott osztrák garanciavállalás. (A szükséges osztrák hitelfinanszírozás költségeit ezek az összegek nem tartalmazzák). Az adósságmenedzselés nehéz feladat, mivel az eurózónának a GDP-hez viszonyított adósságállománya 93,1 százalék, s az övezetben csak Luxemburg, Finnország, Észtország, Szlovákia és Szlovénia vannak a 60 százalékos küszöbérték alatt.31 Ausztria álláspontja a GMU válságproblémáinak kezelésével kapcsolatban nagyon hasonló a német koncepcióhoz.32 Az osztrák elemzők azonban érzékelik és hangsúlyozzák, hogy minden GMU-val kapcsolatos előterjesztés intenzív kétoldalú, német-francia egyeztetés során születik, ami megszabja a tervezetek lényegi tartalmát, a kis országoknak csak szűk mozgásterük marad abban, hogy csatlakoznak-e valamelyikhez, vagy megpróbálják elutasítani. A távlatban tervezett bankunió megvalósítása egyelőre nem lehetséges, de a pénzügyi integráció hívei szorgalmazzák azt. Ausztria (Németországgal, Hollandiával és Finnországgal együtt) a tagországok fiskális fegyelmének megerősítésére és a közösségi pénzügyi ellenőrzés kiépítésére tesz jelentős erőfeszítéseket. Az EU-csúcson egy stabilitásorientált költségvetési és adósságleépítési stratégiát törekednek minél szélesebb körben elfogadtatni, mert a nagyobb európai pénzügyi stabilitás Ausztria számára (is) a pótlólagos terhek veszélyét és az újabb támogatási csomagok szükségességét csökkentené. Az EU-integráció jövőjével kapcsolatos tárgyalásokat jelenleg a pénzügyi stabilizáció intézményesítésének kérdései, a tagállamok költségvetésének szanálása, az adósságállomány leépítésének feladatai és a nemzetközi pénzpiacok egyensúlytalanságai csökkentésének szükségessége uralják. Az osztrák Európa-politika alapvető irányvonala, hogy transzferközösség helyett erős, normakövető, szabályozási közösségre van szükség. A konszolidáció nagyobb mértékű gazdaságpolitikai konvergenciát igényel. 2013. nyár 47
