Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - AUSZTRIA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ - Kőrösi István: Ausztria Európa-politikája és gazdasági pozíciója az Európai Unióban
Ausztria Európa-politikája és gazdasági pozíciója FDI-import 1 százalékkal nőtt. Az osztrák tőkebefektetők gyorsan növelték a középeurópai térségbe irányuló működőtőke-befektetéseiket. Ausztria példája (is) igazolja, hogy a fejlett kis országok erősen ráutaltak a nemzetközi kapcsolatrendszerre, az integrációba és a világgazdaságba történő bekapcsolódásra. A nyitottság növekedéséből az ország az elmúlt közel negyedszázadban sokat profitált. A haszon messze túlmutat a növekedési hatáson, a kereskedelem és a beruházások bővülésének hasznán, a pótlólagos munkahelyteremtésen és termelékenységnövelésen, bár mindezek rendkívül fontosak. Döntő jelentőségű az a nemzetközi együttműködési hatás, amely az összefonódottság kiépítésével a gazdasági és a politikai biztonság fő tényezője lett. Ausztria stabilitását és fejlődését az elemzett négy fő integrációs lépés 1989 óta igen nagymértékben előmozdította.20 Az ország Németországnál és Svájcnál is gyorsabban növekedett: GDP-jét 1999-2010 között évente pótlólagosan 0,9 százalékkal növelte, ugyanakkor átlagosan húszezer új munkahely keletkezett, ami a munkanélküliséget évi 0,7 százalékponttal csökkentette, az inflációs rátát pedig 0,2 százalékponttal mérsékelte. Ausztriában a jólét - az egy főre jutó jövedelmen mérve - évente 1 százalékkal gyorsabban nőtt, mint az EU-15-ök átlaga. Az EU kvázi egységes belső piacának eredményein túl a közös politikák alkalmazása gyakorolta a legnagyobb hatást Ausztriában. A közös kereskedelempolitika, az agrárpolitika, a regionális politika, a kutatás-fejlesztési politika, a közlekedés- és a környezetpolitika azok a területek, amelyek Ausztriától a legnagyobb alkalmazkodást követelték, de egyúttal a legjelentősebb fejlesztési, struktúraátalakítási és hatékonyságnövelő eredményekkel jártak. Az osztrák gazdaság- és integrációs politika egyaránt nagy szerepet játszott abban, hogy az ország a 2008-2009-es válságot nemzetközi összehasonlításban viszonylag sikeresen tudta kezelni. Az ország gazdasága a válság miatt 2009-ben 3,4 százalékkal esett vissza, míg az új EU-12-ekben 3,9 százalékkal, az EU-27-ek átlagában 4,1 százalékkal, Németországban pedig 5,0 százalékkal. Ausztria bruttó hazai terméke reál értékben 2011-ben már némileg meghaladta a 2008. évit, míg az EU-átlag és Németországé nem érte el a válság előttit. Az osztrákok mégsem elégedettek az EU-val: 42 százalékos elégedettségi arányuk messze elmarad az EU 53 százalékos átlagától, holott az osztrák pozíciók az átlagnál jobbak. Az elégedetlenség több tényezőre vezethető vissza. Az osztrákok korábban stabilabbnak, kiszámíthatóbbnak tartották a helyzetüket és a kilátásaikat. Az EU feszültségei, válságjelenségei az osztrák polgárokban nagyfokú bizonytalanságérzetet, nyugtalanságot keltenek, a jövőt kiszámíthatatlanabbnak ítélik meg. Az integrációs részvétellel kapcsolatos beteljesült elvárások időközben természetessé váltak, míg a várakozásoktól elmaradó hasznokat és a megnőtt alkalmazkodási terheket nyomasztónak tartják. Az elidegenedés is növekedett, amit sok valódi és társadalompszichikai tényező is erősít (a külföldiek beáramlásának hatásai, az identitás gyengülésétől való félelem, 2013. nyár 35
