Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - AUSZTRIA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ - Kőrösi István: Ausztria Európa-politikája és gazdasági pozíciója az Európai Unióban
Körösi István irányába. A közösségen belüli fő politikai és gazdasági kérdésekben viszont a vitális nemzeti érdekek terén (a döntéshozatalban, a közösségi pénzügyek ellenőrzésében stb.) megfelelő biztosítékokat igényel. A szubszidiaritás érvényesítésével kapcsolatban a kompetenciamegosztást szorgalmazza, és a döntési szintek (szupranacionális, kormányközi, nemzeti, regionális) világos meghatározását igényli. Az osztrák politika síkra száll azért, hogy a hatáskörök megállapítását ne az EU gyakorolja, hanem csak a ráruházott kompetenciákkal éljen. Ennek kapcsán hangsúlyozzák, hogy külső determinizmus helyett belső önmeghatározásra van szükség, s ebből kell levezetni azt, hogy a különböző területeken milyen mértékű közösségiesítés célszerű és lehetséges. Már az amszterdami, majd a nizzai szerződéssel kapcsolatosan is érzékenyen reagált az osztrák politika a brüsszeli centralizmusra és a „nagy államok direktóriumára", nehezményezte, hogy a kis országok elé már a nagy tagállamok által kidolgozott és egyeztetett tervezetek kerülnek, így azok „követő", reagáló szerepre kényszerülnek. Ausztriában fokozatosan kialakult és pregnánssá vált az ausztropatriotizmus, amely az osztrák értéktudatot és érdekképviseletet is magában foglalja. Külső problémák esetén és EU-szintű válságjelenségek idején ez egyaránt megerősödik. (Az előbbire az Ausztriával szembeni 2000. évi szankciópolitika, utóbbira a 2008-2009-es válság és az euróövezet jelenlegi válságproblémái nyújtanak példát). Az osztrákokban mély nyomot hagytak a 2000-es uniós szankciók. Abban az évben a parlamenti választások nyomán koalíciós kormány alakult, az Osztrák Néppárt (OVP) és a jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) részvételével. Az FPÖ akkori vezetője, Jörg Haider több, belföldön és külföldön is bírált megjegyzést tett, amelyek az EU-normák- kal nem voltak összeegyeztethetők. Az EU ennek alapján megkérdőjelezte a demokratikus választásokkal létrejött osztrák kormány legitimitását, beavatkozva egy EU-tag- állam belügyeibe. Az osztrák kormány programja azonban semmilyen konkrét európai normasértést nem tartalmazott, sőt teljes összhangban állt az EU értékrendjével.4 Az osztrákok súlyosan nehezményezték, hogy az EU a tagállami szuverenitást és egyenjogúságot megsértette. Az Unió anélkül alkalmazott politikai szankciókat, hogy az osztrák kormánypolitika gyakorlati érvényesítését megvárta volna. így az EU eljárása sem értékrendileg, sem gyakorlatilag nem volt igazolható. Ausztria az EU többi (akkor 14) tagállama egyikétől sem kapott támogatást, így a szuverenitás és a saját érdekérvényesítés irányvonala megerősödött. Az osztrák politika az ezredfordulón kidolgozta a „regionális partnerség" koncepcióját, amely a kelet-közép-európai országokra épített. Ez eredeti formájában nem aratott sikert, mert a kelet-közép-európai partnerek új intézmények létrehozását nem támogatták, az együttműködés bővítését viszont igen. így megalapították a „kulturális Kö- zép-Európa platformot" (Kultur-Mittelenropci-Plattform). Ausztria Európa-politikájában hangsúlyos elemmé vált a keleti nyitás (Ostöffnung) már megtapasztalt előnyeinek bővítése és a kapcsolatok továbbépítése, amelynek kapcsán az osztrák politika saját maga 24 Külügyi Szemle
