Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Pintér Attila: Törökország külpolitikája a 21. század elején - neooszmán vagy újradefiniált török külpolitika?
Pintér Attila térségben. A fokozódó érdeklődést az befolyásolta, hogy a török társadalom növekvő hányada vélte úgy, Törökországnak morális kötelessége van a balkáni muszlimok iránt. A török kormányok ugyanakkor attól tartottak, ha Ankara bekapcsolódik a válságkezelésbe, az események magukkal sodorhatják, és igyekezvén elkerülni a kalandorság vagy az irredentizmus vádját, inkább nemzetközi keretekben léptek fel.23 Balkán-politikája formálásakor Törökország számára muszlim volta mellett a történelmi múlt is komoly akadályokat jelentett: Turgut Ozal 1993. februári balkáni körútja alatt Görögország és Jugoszlávia már neooszmánizmusról beszélt, jóllehet erről szó sem volt.24 A délszláv válság gerjesztette a török-görög konfliktust is: a két ország versengést folytatott a regionális befolyásért, amit az is fokozott, hogy vallási és történelmi tényezők miatt rendszerint ellentétes oldalra kerültek.25 Törökország az 1990-es években igyekezett egyfajta hídszerepet betölteni a kontinensek, valamint a különböző civilizációk között. E külpolitikát a Török Nagy Nemzetgyűlés valamennyi jobbközép és balközép pártja elfogadta, e tekintetben tehát konszenzus volt. Ismail Cem külügyminiszter (1997-2002) az Iszlám Konferencia Szervezete - EU Közös Fórumán 2002. február 12-én Isztambulban úgy fogalmazott, hogy olyan ország az övék, amely egyaránt európai és ázsiai, olyan kultúrájuk van, amelynek egyaránt vannak európai és ázsiai dimenziói.26 A RAND kiváló kutatója, lan O. Lesser egyik munkájában azonban úgy vélte, Törökország hídnak tünteti fel magát, ám Európa gyakran akadálynak látja.27 A török külpolitikai útkeresés fontos állomásához érkezett 2001. szeptember 11-ét követően. A török politikai elit tagjai, illetve a hadsereg vezetői is úgy látták, új helyzet jött létre, amelyben Törökország szerepe felértékelődik, és Ankara lehet a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem egyik bástyája, miként annak idején a kommunizmus elleni küzdelem egyik fontos tényezője volt.28 Törökország az első pillanattól rokonszenvezett az Egyesült Államok terrorizmus elleni háborújával, hiszen maga is sokat szenvedett a főként a Kurd Munkáspárt által generált terrorizmustól, amely 1984-2001 között mintegy negyvenezer áldozatot szedett.29 Ankara azt remélte, hogy a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelemben való aktív részvételével erősödhet a regionális befolyása, ezzel párhuzamosan a muszlim országok szemében a szekuláris berendezkedés modelljévé válhat. Mindez nem volt egyszerű feladat, hiszen Izraellel való szoros kapcsolatai miatt az iszlám államok zöme árulóként tekintett rá.30 2002-től napjainkig-Davutoglu és a „stratégiai mélység" doktrínája Az AKP 2002-es választási győzelmét követően a török külpolitika főbb irányvonalai látszólag változatlanok maradtak. Törökország továbbra is az EU teljes jogú tagja kívánt lenni, NATO-tagként teljesítette szövetségesi kötelezettségeit, ugyanakkor már 14 Külügyi Szemle
