Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja A két politikus második találkozója március 29-én, egy kiszélesített megbeszélés keretében zajlott, ahol egyben a magyarok párizsi látogatásának mérlegét is megvonták.62 Fock Jenő a tárgyalás elején röviden ismertette Pompidou-val az eddigi értekezések eredményeit. Örömét fejezte ki, hogy De Gaulle elnök elfogadta a magyarországi meghívást, és megismételte a Pompidou miniszterelnöknek és Maurice Couve de Murville külügyminiszternek, valamint a feleségüknek szóló meghívását. Pompidou ezt a részt nevezte a tárgyalások legkönnyebb szakaszának, és megegyeztek abban, hogy a meghívás tényét a közös közleményben is feltüntetik. Fock Jenő ezt követően kifejtette, hogy tárgyalásaitól a gazdasági kérdéseket illetően nem várt konkrét eredményeket, és már azt is pozitívumként fogalmazta meg, hogy sikerült felkelteni a francia kormánykörök érdeklődését és erősíteni együttműködési hajlandóságukat. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlődése elmaradt a többi ágazatéhoz képest, és a külkereskedelmi passzívumot elfogadhatatlannak tartotta. Megismételte, hogy a Közös Piac diszkriminációja megnehezíti a kétoldalú kapcsolatok fejlődését, és hangsúlyozta, hogy számos javaslatot tett a kooperációra vonatkozóan, továbbá kérte a franciák támogatását a magyar ipari export növeléséhez, a tervezési tapasztalatok kicseréléséhez. A franciák együttműködésére számított a magyar-francia vegyes bizottságok és vegyes vállalatok létrehozása érdekében, és az 1969-ben lejáró hosszú távú kereskedelmi szerződés megújítását szorgalmazta. Pompidou miniszterelnök a válaszában rögzítette, hogy a magyar-francia politikai kapcsolatokat kiválónak tartja, a kulturális kapcsolatok fejlődésével is elégedett, a kereskedelmi és a gazdasági kapcsolatok terén pedig erőfeszítéseket kell tenni. Kifejtette véleményét a kétoldalú gazdasági kapcsolatok kölcsönösségére vonatkozóan, és a Közös Piacot érintő magyar aggodalmakat illetően hangsúlyozta, hogy elképzelésük szerint a közös piaci intézkedéseknek a keleti országokkal való kapcsolatokat nem szabad akadályozniuk. A tárgyalás során a magyar küldöttség tagjai egyenként beszámoltak franciaországi tartózkodásuk eredményeiről. Először Darvas József (külkereskedelmi miniszterhelyettes) foglalta össze Roland Nungesser államtitkárral folytatott tárgyalásának tapasztalatait. Az ipari termékek kereskedelmének liberalizálására vonatkozó francia intézkedések a magyar export 10%-át érintették, miközben a franciák 571 millió frank hiányt halmoztak fel a kereskedelemben. Nungesser ezt a deficitet szintén megerősítette, de utalt arra, hogy Magyarországon, mint ahogy a keleti országokban általában, a francia import 1964-1966 között így is a kétszeresére növekedett; lényegében a még nagyobb mértékű francia importot szorgalmazta a magyar fél számára, végül reményét fejezte ki, hogy hamarosan megtalálják a kereskedelmi egyensúly megteremtéséhez szükséges megoldást. Bár Fock Jenő hozzászólásában kihangsúlyozta, hogy a sertéshús lefölözésére (meg- vámolására) vonatkozóan már nem akar célzásokat tenni, egyértelművé tette a magyar 2013. tavasz 129
