Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Pintér Attila: Törökország külpolitikája a 21. század elején - neooszmán vagy újradefiniált török külpolitika?
Pintér Attila mében nem képezte Európa részét.8 Ankara sértve és megalázva érezte magát, mert Európa nem úgy viselkedett vele, mint bizalmas szövetségessel, és nem vette figyelembe a hidegháború alatti állhatatos frontvonalbeli erőfeszítéseit. A török politikusok azt hangoztatták, országuk 40 éven keresztül védte Európát a Szovjetunióval szemben, és ennek elismerését, ellentételezését kérték, lehetőség szerint EU-tagság formájában.9 A hidegháborút követően, nem utolsósorban Huntington munkássága révén, a Nyugat érzékenyebb lett a vallási és civilizációs eltérésekre. A közép-európai országok reintegrációja erősítette a geopolitikai és kulturális újradefiniálás szükségességét: a török másságról szóló észrevételek ennek következtében is erősödtek. Ráadásul Törökország kettős identitásválsággal küzdött: az iszlám kihívásai és az etnikai identitás fontos kérdéseket vetettek fel arról, mit jelent töröknek lenni.10 Mivel az ország szerepe és jelentősége módosult, a török döntéshozókra várt a feladat, hogy meghatározzák a külpolitika új céljait és irányvonalát, megtalálják Törökország helyét a kétpólusú világ utáni rendszerben. A bipoláris világ széthullását követően Turgut Ozal köztársasági elnök felismerte, hogy a passzív atatürki külpolitikát meghaladta az idő: a bekövetkezett változások révén Törökország lehetőségei bővültek az aktívabb érdekérvényesítésre, amit az ország egyre fokozódó gazdasági potenciálja is megkövetel. Az Irak elleni akcióban (1991) való tevékeny török részvétel tabukat tört meg, félresöpörte a Közel-Keletre érvényes hagyományos török benemavatkozási politikát." Az elnök szállóigévé vált kijelentése - az asztalnál akarunk ott lenni, nem az étlapon - hatására sokan úgy vélték, Ozal az olajban gazdag Eszak-Irak megszerzésével a térképet akarja újrarajzolni, jóllehet pusztán arról volt szó, hogy megkísérelte megfogalmazni, újradefiniálni a török külpolitika céljait, lehetőségeit, s arra törekedett, hogy megtalálja Törökország helyét és szerepét a bipoláris világ utáni érában.12 Özalnak meggyőződése volt, hogy Törökország az 1980- as évek gazdasági fellendülésének köszönhetően rendelkezik olyan gazdasági potenciállal, amely lehetővé teszi, hogy az ország a külpolitikai határait kitolva erőteljesebb szerepet játsszon a szomszédos régiókban és a világban.13 Az aktívabb szerepvállalást nemcsak a kétpólusú világ megszűnése indokolta, hanem más szempontok is. Törökország gyorsan felismerte, hogy a szőkébb környezetében zajló válságok, valamint a szomszédos régiók instabilitása érzékenyen érinti. A Szovjetunió, valamint Jugoszlávia felbomlása biztonságpolitikai vákuumot eredményezett, ez helyi konfliktusokba torkollott, ráadásul mindez Törökország közvetlen közelében.14 Emellett a regionális vezető szerepért küzdő Irán és Irak katonai gépezete súlyos veszteségeket szenvedett az első - az utóbbi mindkét - öböl-háború során, ami gazdaságukat is megviselte. Ez meggyengítette Törökország legfőbb közel-keleti riválisait: a török külpolitika mozgástere nőtt, a regionális instabilitás nemkülönben.15 A hadseregét rohamléptekkel fejlesztő Törökország katonai téren fokozatosan fölénybe került a Közel-Keleten, szomszédjai (Irak, Irán, Szíria) 1991 után minimális katonai 12 Külügyi Szemle
