Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KATONAPOLITIKA ÉS NONPROLIFERÁCIÓ - Mezey Mariann: Az Európai Unió és a proliferáció elleni küzdelem
Mezey Mariann Magyarországon az exportellenőrzés szabályozásának alapja az 50/2004. (III. 23.) Kormányrendelet, mely a kettős felhasználású termékek és technológiák exportjának és az Európai Közösségen kívüli országból Magyarország területére történő importjának engedélyezését is szabályozza. A Hatóság látja el a vegyifegyver-tilalmi egyezményből fakadó nemzeti hatósági kötelezettségeket és feladatokat, többek között a határozatok hozatalát, engedélyek kibocsátását, ellenőrzések elvégzését. Az intézkedések célja megakadályozni, hogy a regionális és globális biztonságra veszélyt jelentő államok, valamint terrorista csoportok tömegpusztító fegyvert legyenek képesek kifejleszteni és előállítani, illetve a hagyományos fegyverek destabilizáló mértékű felhalmozódásának elejét venni. Hazánkban e feladat végzésének alapja az 1997. évi CIV. törvény és a végrehajtására vonatkozó 212/1998. (XII. 24.) Kormányrendelet. Proliferáció a világban és az ellene tett lépések Makacs proliferátorok A hidegháború idején a regionális és a helyi erőviszonyok a bipoláris világrend status quóját fenntartó erőegyensúlynak voltak alárendelve. Nagymértékű fegyverkezés zajlott, a feszültség globális volt. Már akkor is voltak a multilaterális nemzetközi egyezményekhez nem csatlakozó, illetve azt megszegő, esetleg kilépő országok. Ezek csak azt tartják be, amit éppen az érdekükben állónak hisznek, a nemzetközi szerződések pedig retorziót nemigen tartalmaznak.1 Az állam önvédelmi jogán túlmenően az atomfegyverekkel való fenyegetés, illetve alkalmazás nem jogszerű ugyan, de minden szerződés csak annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ma kb. 30-40 ország tárol vagy fejleszt valamilyen tömegpusztító fegyvert, illetve hordozóeszközt.2 A néhány nagyhatalmon kívül nincs képességük második csapás mérésére. Az első csapás lehetőségével bíró országok valószínű célja a másodikra való képesség kifejlesztése lehet. A hidegháború után a feszültség és a fegyverkezés mértéke alacsonyabb és regionális szintre süllyedt. De regionálisan maradtak megegyezésre képtelen, a feszültséget fenntartó kisebb államok. így növekszik a nukleáris és űrtechnológia, a vegyi és biológiai fegyverek, a hagyományos harci eszközök, sőt a nem halálos fegyverek feketepiaca, csempészete is. Ezzel is nő a regionális és a helyi háborúk, polgárháborúk kockázata, de nő a délről észak felé irányuló terrortámadások kockázata is a 21. században. Mindamellett a NATO vagy az USA és a proliferátorok közötti reláció távol áll valamiféle kölcsönösen garantált megsemmisítéstől, erőegyensúlytól. UO Külügyi Szemle
