Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Pintér Attila: Törökország külpolitikája a 21. század elején - neooszmán vagy újradefiniált török külpolitika?
Törökország külpolitikája a 21. század elején - neooszmán vagy újradefiniált török külpolitika? Pintér Attila A török külpolitikával kapcsolatban az AKP 2002-es hatalomra jutása, de még inkább Ahmet Davutoglu külügyminiszteri kinevezése (2009. május 1.) óta gyakran olyan vélemények látnak napvilágot, amelyek szerint Törökország neooszmán külpolitikát folytat, vagyis arra törekszik, hogy befolyása alá vonja azokat a területeket, amelyek valaha az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartoztak. Megítélésünk szerint azonban inkább arról van szó, hogy egyrészt Törökországnak a kétpólusú világ széthullása, s főleg szeptember 11-e után sikerült megtalálnia helyét a világban, másrészt érdekérvényesítési képessége gazdasági potenciáljának növekedése miatt lényegesen jobb, mint korábban bármikor. A jelenlegi helyzet jobb megértése érdekében röviden felvázoljuk az önálló török állam megteremtése óta eltelt 90 esztendő külpolitikai törekvéseit, és megkíséreljük megfogalmazni a választ arra a kérdésre is, hogyan kell értelmezni a mai török külpolitikát. 1923-1952 Az 1923-ban megalakult Török Köztársaság külpolitikáját irányító államfő, Musztafa Kemál Atatürk felismerte, hogy Törökország nagyhatalmi érdekek középpontjába eső, stratégiailag fontos területen fekszik, így egy agresszív külpolitika ellentétes lenne az ország érdekeivel. Tudta, hogy a brit és francia gyarmatokkal, a Szovjetunióval, valamint két agresszív külpolitikát folytató állammal (Görögország és Bulgária) szomszédos ország számára nincs más lehetőség, mint a status quo biztosítása, Ankara csak annak fenntartása révén őrizheti meg a katonai és külpolitikai téren elért eredményeket, hajthatja végre az ország modernizálásához szükséges belső reformokat.1 Törökország lehetőségeit ugyanakkor meghatározta a birodalmi múlt, amellyel szemben a török köztársasági elnök oly módon próbált meg védekezni, hogy meghirdette a „yurtta sulh, cihanda sulh"2 elvet, jelezve, hogy az új állam szándékai békések, nem kívánja a birodalom restaurációját. A jelmondat némi túlzással egy izolációs doktrína megfogalmazását 10 Külügyi Szemle
