Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KATONAPOLITIKA ÉS NONPROLIFERÁCIÓ - Mezey Mariann: Az Európai Unió és a proliferáció elleni küzdelem
Mezey Mariann Az engedélyezés során azt is figyelembe kell venni azonban, hogy miközben az országok együttműködnek az exportellenőrzés területén, iparuk és kereskedelmük verseng egymással a nemzetközi piacon. Vagyis a fenti szabály nélkül a nemzeti hatóságok az exportügyietek megtagadásával a saját iparukat hátrányos helyzetbe juttathatnák. Éppen ezért fontos, hogy a kormányok megbízzanak egymásban és abban, hogy a többiek is alkalmazzák ezt az elvet. A döntések előkészítésekor tehát ismérvekként jelennek meg a saját állam gazdaság- és kereskedelempolitikai érdekei és nemzeti biztonsági szempontjai. Ezek, valamint az ország biztonságpolitikai kötelezettségvállalásai közti időnkénti esetleges feszültség a döntési probléma újabb vetülete. Magyarország - és minden kis tagállam - esetében különösen nehéz lehet az egyensúly teremtés, hiszen a gazdaság- és kereskedelempolitika érdekeit kell összhangba hozni a nemzeti és nemzetközi biztonságpolitikai kötelezettségekkel, miközben azok számos esetben tőlünk csak egy eléggé korlátozottan függő nemzetközi keretben jöttek létre. Az Európai Unió „no undercut" alapelvét a hagyományos fegyverek vonatkozásában egy magatartási kódex keretében, 1998 júniusában fogadták el. E kötelezettséget az EU a kettős felhasználású termékekre is kiterjesztette, amikor 2000-ben felülvizsgálta exportellenőrző rendszerét, és a tagállamok elfogadták az 1334/2000/EK rendeletet. Az export- ellenőrző hatóságoknak minden egyes kivitel engedélyezése alkalmával figyelembe kell venniük azt a veszélyt, hogy az adott termék vagy technológia egy, már korábban kikosarazott (priuszos) félnek tulajdonképpen szállítható lehetne, ha ellenőrzéskor nem végeznének priorálást, az ügyfelek priuszának vizsgálatát. Ez ellentmondana a „no undercut" elkötelezettségnek. A fenti alapelv alkalmazása nem hoz létre automatikusan embargót, mert egy ország hatósága annak ellenére is engedélyezhetne egy exportügyletet, hogy már egy másik állam a „lényegében azonos" exportot megtagadta - csak éppen meg kell magyarázni az engedélyező döntést a többi kormánynak. Az Európai Unióban attól az országtól, amely úgy dönt, hogy engedélyt ad egy korábban megtagadott exportra, elvárják, hogy részletes (és az exportellenőrzési magatartási kódexnek megfelelő) magyarázatot adjon arról, amiért ezt a megoldást választotta. A tagállamok „köröztetik" a megtagadott engedélyeket Az engedélyek megtagadásáról szóló információk átadása kiemelkedően fontos az exportellenőrzés hatékonyságának növelésére irányuló együttműködésben, mert sajátos, ún. szinergikus hatása van. A többi tagállam számára azzal a haszonnal jár, hogy tájékoztatja őket egy bizonyos termék iránti (habár elutasított) igény létezéséről. Minden egyes ország exportellenőrző hatóságának bíznia kell abban, hogy a rezsimben részt vevő többi állam nem fogja arra használni ezeket az információkat, hogy kereskedelmi előnyhöz juttassa a saját nemzeti iparát. 106 Külügyi Szemle
