Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Szigetvári Tamás: Az "arab tavasz" gazdasági vonatkozásai
Az „arab tavasz” gazdasági vonatkozásai is volt - a kilencvenes években tartósan 20 USD/hordó alatt maradt a világpiaci ár. A korábban kiapaszthatatlannak hitt jövedelemforrás egyszeriben eltűnt. A közel- keleti államok jelentős része a kilencvenes években gazdasági reformokra kényszerült. Reformkényszer a kilencvenes években A gazdasági növekedést több tényező is visszavetette. Bár az olajtermelő országok esetében a külső jövedelembeáramlás visszaesése jelentősebb volt, a fentebb már említett okok miatt mindez kihatott a régió összes országára. Az olajtermelő országokban foglalkoztatott arab vendégmunkások hazautalásai és az arabközi segélyek összege csökkent. Az arab országokban a hazai megtakarítások szintje hagyományosan alacsony; a beruházásokat a forráshiány is hátráltatta: a bizonytalan gazdasági helyzet miatt, valamint a megfelelő hazai pénzügyi rendszer hiányában e megtakarítások jelentős része is külföldre áramlott. A külföldi tőke számára ugyanakkor (az olaj- és földgáztermelést leszámítva) sohasem volt különösebben vonzó a térség: a legtöbb országot az állami tulajdon túlsúlya és a túlzottan bürokratikus eljárások jellemezték, a privatizáció késlekedett, és a befektetők sok helyütt a politikai kockázatot (iszlám fundamentalizmus) is magasnak ítélték. A nemzetközi piacon nem voltak versenyképesek az arab gazdaságok termékei. A holland betegség hatásaként - a munkanélküliség ellenére is - a termelési tényezők ára magas volt,5 a termelési struktúra kevéssé volt diverzifikált, a belső piac mesterségesen el volt zárva a világpiactól. Az arab országokra általában jellemző az átláthatatlan vámstruktúra, a magas vámok és egyéb protekcionista intézkedések. A rendszer, a benne található bizonytalansági tényezők miatt is, táptalaja volt a korrupciónak. Ráadásul mindezek nemcsak az importőröket és a beruházni kívánókat sújtották, de a termelésben importtermékeket felhasználó hazai termelők nemzetközi versenyképességét is erősen csökkentette. A térségben a népesség növekedési rátája magas, így az egy főre jutó nemzeti jövedelem sok országban stagnált vagy alig növekedett. 1970 óta a Közel-Kelet népessége több mint a duplájára nőtt (134 millióról 300 millió fölé), az évi 3%-os népességnövekedési ütem pedig jóval meghaladja a világátlagot (1,8%). A népesség és a gazdaság gyors növekedése fokozta az élelmiszer- és egyéb import iránti igényt, szükségessé tette az egészségügyi és más infrastruktúrák kiépítését, amelyek fenntartása a jövedelemforrás elapadásával komoly nehézségekbe ütközött. Az életszínvonal csökkenése mellett további problémát jelentett a munkanélküliség növekedése: a gazdaság nem volt képes munkát adni az évről évre a munkaerőpiacra lépő, nagyszámú fiatalnak. A kilencvenes évek elejére az arab országok is oda jutottak, ahol a volt szocialista blokk országai álltak: az egyre romló gazdasági egyensúly javítása érdekében 2012. tavasz 87
