Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: Az Európai Bíróság döntött a Sólyom-ügyben
Az Európai Bíróság döntött a Sólyom-ügyben bűncselekmények felderítését és a büntetések végrehajtását, a büntetőügyekben hozott ítéletek és határozatok kölcsönös elismerése kapcsán a tagállami kooperációt jelenti82 - és a jogon - mely a polgári ügyekben követeli meg ugyancsak a bírósági és a bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerését a tagállamok között - alapuló térség kialakítását a 2009. augusztus 21-én történt esemény és az ahhoz hasonló események nyilvánvalóan gátolják. A diplomáciai kapcsolatok jogát - szemben Szlovákia és a Bíróság érvelésével - érinti az EU-jog. Az EUSZ kifejezetten előírja, hogy azon tagállam, mely egy harmadik országban rendelkezik diplomáciai vagy konzuli képviselettel - ahol a másik tagállam nem -, köteles védelmet nyújtani azon uniós polgárok számára is, akik egyébként nem a saját állampolgárai.83 Nem értek egyet a Bíróság érvelésével azért sem, mert önmagában az, hogy egy területet a nemzetközi jog szabályoz, csupán az a tény, hogy az adott terület szabályozásának hatáskörét az EU nem szerezte meg, nem jelenti azt, hogy ne lennének a tagállami szabályozási hatáskörnek korlátái.84 Ezt az álláspontot erősíti meg az Európai Bíróság joggyakorlata az egyébként ugyancsak a tagállamok kizárólagos hatáskörében maradt és a nemzetközi jog által szabályozott állampolgárság kérdésében. A Micheletti-ügyben85 a Bíróság egyértelműen megállapította, épp a szabad mozgás joga kapcsán, hogy a nemzetközi jog által szabályozott és kizárólagos tagállami hatáskörbe tartozó állampolgársági jogban a tagállam saját hatásköre nem terjedhet odáig, hogy további feltételt támasszon a Szerződések által biztosított alapvető jogok gyakorlása tekintetében. Ezzel a döntésével az Európai Bíróság a nemzetközi jogtól és a Nemzetközi Bíróság által az ún. Nottebohm-ügyben elfoglalt álláspontjától eltérő véleményének adott hangot.86 Ezen ítéletre azért fontos hivatkozni jelen esetben, mert a luxemburgi bíróság „a nemzetközi jog által állított, az állampolgárság joghatásainak elismerésére vonatkozó korlát érvényesülését kizárta, amennyiben ez az uniós jogban biztosított jogok érvényesülését is korlátozza".87 Álláspontom szerint a tagállami államfő mozgásszabadságával kapcsolatban ugyanezen korlátozás érvényes. Összegzés Összegezve, álláspontom az, hogy az Európai Bíróság ítéletében helyesen állapította meg, hogy a diplomáciai kapcsolatok joga nem tartozik az EU hatáskörébe, így a tagországok államfőinek mozgása és belépése egy másik tagállam területére nem az EU-jog által szabályozott terület. Helyesen állapította meg továbbá a Bíróság, hogy nem állt fenn a joggal való visszaélés esete, továbbá hogy a kötelezettségszegési eljárásban jövőbeni jogsértést nem lehet elbírálni, és az EU-jogot sem lehet értelmezni. A Bíróság azonban tévedett, amikor azt állította, hogy az a tény, hogy a diplomáciai kapcsolatok joga nem tartozik az EU hatáskörébe, egyben azt is jelentené, hogy az EU-jog korlátokat sem állít fel e kizárólagos tagállami hatáskörű szabályozási terület 2012. tél 219
