Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: Az Európai Bíróság döntött a Sólyom-ügyben
Az Európai Bíróság döntött a Sólyom-ügyben EU-jogot, az eseményhez vezető vagy legalábbis ennek kockázatát magában hordozó ok nem. A szlovák-magyar kapcsolatok véleményem szerint nem rendeződtek a Sólyom-ügy után, a beszélő viszony nem jelenti azt, hogy a problémák megoldódtak volna. Erre utal az is, hogy a jelenlegi szlovák kormányfő az egyik problémát jelentő „kettős állampolgársági vita" kapcsán csak azt tartja lehetséges megoldásnak, ha a magyar kormány a kedvezményes honosítást tartalmazó törvényt teljesen eltörli.68 A „jéghegy" alatt tehát a problémák továbbra is megvannak, és egyre magasabb fokon „bukkannak elő" a rendszerváltozás óta. A bírósági döntés és a szlovák magatartás jelen ügyben az EU több általános jogelvét is érintette. Egyrészt a jogbiztonság elvét, mint az uniós jog általános jogelveinek - melyek az Bíróság joggyakorlatából következnek, és melyet a Bíróság ítélkezése során tekintetbe vesz - egyikét is. Az a már említett tény, hogy az uniós normák jelen ügyben nem tartalmaztak egyértelmű iránymutatást a Szlovákia által alkalmazott korlátozás jogszerűségével kapcsolatban, lehetetlenné tette a norma címzettje (tagállami államfő) részére, hogy magatartását kellő időben ahhoz igazítsa. A jogbiztonság elemét képezi a bírósági joggyakorlat szerint a jogszabályok világos szövege.69 Márpedig az uniós jog a nemzetközi jogi korlátokra nem utalt kifejezetten a szabad mozgáshoz való jog kapcsán,70 míg más irányelv esetén ezt az utalást megtette. Érintette másrészt az arányosság elvét, mert még ha az uniós jog a nemzetközi jogi korlátokat el is ismeri a tagországi államfőnek a szabad mozgáshoz való jogával kapcsolatban, az alapjogot korlátozó tagállami intézkedésnek ebben az esetben is arányban kell állni a korlátozással elérni kívánt céllal és a korlátozás indokával. Harmadrészt érintette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az alapjogok védelmének elvét. A hátrányos megkülönböztetés tilalma általános jogelv az EU-ban, melynek jelen ügyben is döntő jelentőséget kell(ett volna) tulajdonítani véleményem szerint. A luxemburgi bíróság joggyakorlata szerint ez a közösségi jog alapvető elve.71 A(z) (állampolgárságon alapuló) hátrányos megkülönböztetés tilalmát tartalmazza az EUSZ 9. cikke, az EUMSZ 10. és 18. cikke valamint az alapjogi charta 21. cikkének (1) és (2) bekezdése. Jelen esetben álláspontom szerint hivatkozni kellett volna magyar részről a 2009. augusztus 21-i eseményre, mint az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmát sértő szlovák intézkedésre, hiszen minden jel arra mutat, hogy a szlovák külügyminisztérium a tagállami államfő belépését azért akadályozta, mert az magyar állampolgár volt. A hátrányos megkülönböztetés tilalma értelmében a hasonló helyzeteket tilos eltérően kezelni, hacsak a megkülönböztetés nem indokolható objektív okokkal.'2 Az Európai Bíróság az uniós polgárság célját egyik döntésében kifejezetten összekötötte az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmával: „Az uniós polgárság célja, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen, lehetővé téve az azonos helyzetben lévők számára, hogy állampolgárságuktól függetlenül és az e tekintetben kifejezetten előírt kivételek sérelme nélkül, ugyanabban a jogi 2012. tél 217
