Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Törő Csaba: Nemzetközi normák és diplomácia a Szafarov-ügyben: valóság és felfogás, jog és politika a magyar-azeri-örmény háromszögben
Nemzetközi normák és diplomácia a Szafarov-ügyben A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, a fogadó államra háruló felelősség alapján, a konzuli helyiséget ért atrocitás miatt Magyarország teljes joggal várhat Örményországtól hivatalos elégtételt és hathatós intézkedéseket, amelyekkel az örmény hatóságok - nemzetközi kötelezettségeiknek eleget téve - megelőzhetik bármilyen hasonló jövőbeni incidens megtörténtét. Örményországnak tehát biztosítania kell a magyar konzulátus zavartalan tevékenységét mindaddig, amíg az fenntartja működését. Magyar elégtétel Örményországnak? Magyarország Örményországgal szemben nem követett el nemzetközi jogsértést, amit egyértelművé tesz az is, hogy a magát sértettnek tekintő állam sem tudott eddig olyan körülményt vagy lépést megnevezni, amely Magyarországnak felróható és államközi gyakorlatba vagy nemzetközi jogi szabályokba ütköző, szándékos vagy gondatlan kötelezettségszegést jelentene. Az azeri elítélt átszállításával összefüggésben két- vagy többoldalú megállapodások, illetve általános alkalmazást megkövetelő nemzetközi normák megsértése miatt Magyarország nemzetközi felelőssége egyetlen állammal szemben sem állapítható meg. Ezért Örményország sem várhat el vagy követelhet Magyarországtól elégtételt, vagyis azt, hogy a magyar fél elismerje, hogy nemzetközileg védett örmény érdekeket vagy jogokat sértett volna, és emiatt „bocsánatot kérjen". A nemzetközi jogi szokásjog egyik jóvátételi (reparatio) formája az erkölcsi elégtétel (satisfactio) nyújtása, ami megállapítható jogsértés esetén kötelezettséget jelent azon állam számára, amely felelőssé tehető annak bekövetkezéséért. Az elégtétel adásának egyik lehetséges eszköze a hivatalos „elnézést kérés" (formai apology), de ez már kifejezett és egyértelműen felelősséget elismerő nyilatkozatot testesít meg.37 Mivel azonban Magyarországot nem terheli nemzetközi felelősség jogsértésért, ezért természetesen sajnálatát kifejezhette38 az általa sem kívánt, és beleegyezése nélkül meghozott azeri államfői döntés eredményeként kialakult helyzetért, de elégtételt, vagyis erkölcsi jóvátételt adnia (elnézést kérnie) nem kell és nem is lehet, mert az egy hazánknak fel nem róható (egy másik állam cselekménye miatt kialakult) végeredményért viselt nemzetközi jogi felelősség formális elismerését jelentené. Néhány összegző tanulság Az azeri elítéltnek az átszállítását követő elengedése miatt fellobbant kaukázusi politikai indulatok és nemzetközi tiltakozások egy kényes, összetett és ellentmondásos helyzetre irányították a nemzetközi figyelmet. A sajnálatos és felháborító végeredményhez vezető eljárás folyamatának jogi, diplomáciai és politikai vetületei nemcsak elkülöníthetők, hanem el is különítendők. A rendkívül gyorsan és visszafordíthatatlanul kialakított (fait accompli) végeredmény szemlélteti, hogy miként válhat egy más esetben technikai kérdés (egy elítélt átszállítása saját hazájába a büntetésének letöltése érdekében) különleges politikai 2012. tél 201
