Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Törő Csaba: Nemzetközi normák és diplomácia a Szafarov-ügyben: valóság és felfogás, jog és politika a magyar-azeri-örmény háromszögben
Törő Csaba strasbourgi egyezmény egyértelműen leszögezi, hogy a végrehajtás folytatása esetén az elítéltet átvevő államot köti az átadó államban kiszabott büntetés jellege és időtartama.9 Mivel Azerbajdzsán kormánya a végrehajtás közvetlen és más intézkedések nélküli folytatását vállalta, ez azt jelentette, hogy a magyar bíróság által kiszabott ítéletet is elfogadta és annak végrehajtása mellett kötelezte el magát. A büntetés természetének és súlyának változatlanul hagyása alátámasztására azeri részről megerősítették, hogy a helyi büntetőjogi szabályok szerint a Magyarországtól átvett ítélettel megegyező büntetések (életfogytiglani börtönbüntetés) esetén legkorábban 25 év letöltése után kerülhet sor feltételes szabadlábra helyezésre vagy a büntetés határozott idejűvé történő átalakítására. Elégséges garancia? Az 1983-as egyezményes keret nem határoz meg vagy ír elő további garanciális elemeket az átszállított személyek büntetésének letöltése érdekében. Az egyezmény létrehozásának célját egyértelműen meghatározta annak bevezető része: „a szabadságuktól megfosztott külföldiek lehetőséget kapjanak büntetésüknek saját társadalmukban való letöltésére".10 Ezt követve a felek számára egyértelmű, hogy a rendelkező részek is a megjelölt törekvés megvalósítását, nem pedig a büntetések elengedését vagy a más országba történő átszállítással megoldható elkerülését szolgálják. Az egyezmény végrehajtása során nem azt kell rögzíteniük az azt alkalmazó államoknak, hogy „igazából megteszik" a benne foglaltakat, és „tényleg" le kell töltenie a büntetést a saját országába átszállított elítéltnek, hiszen ez a nemzetközi szerződések értelmezése és alkalmazása során elvárt jóhiszemű végrehajtás (Pacta sunt servanda) általános kötelezettségéből ered.11 Az átszállítást kérő államnak tehát nem a végrehajtás tényleges lefolytatásának „komolyan vett" kötelezettségét kell megerősítenie külön garanciákkal vagy nyilatkozatokkal, hanem a kiszabott büntetés végrehajtásának alapját kell azonosítania: vagy az átvett eredeti, vagy az ottani büntető jogszabályokhoz „igazított" ítélet alkalmazásával. A két megoldás a végeredményt tekintve egyenértékű, hiszen mindkettő a büntetés letöltésének a hazai vagy a külföldi ítéletben rögzített lehetséges jogalapját határozza meg. Az azeri kormány által megjelölt végrehajtási módozat a legegyszerűbb megoldást kínálta: a büntetés folytatását, bármilyen további azerbajdzsáni bírósági vagy közigazgatási határozat elfogadása nélkül. Ez világos és egyértelmű választás volt az egyezményben meghatározott lehetőségek közül. A kegyelmi jog gyakorolhatósága az alkalmazott egyezmény alapján Az egyezmény alapján tehát egy külföldön elítélt személy saját országába történő átszállítását követően a büntetés-végrehajtás folytatásának szükségessége nem kérdéses, mivel az egyértelműen kiderül a megkötött szerződés tárgyából és céljából. Azonban természetesen marad a szerződő országok saját nemzeti joghatósága körében olyan gyakorolható jogintézmény, amellyel a tényleges végrehajtás részben vagy teljesen elkerülhető. 188 Külügyi Szemle
