Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Hettyey András: Az Európai Unió bizalmi válsága, különös tekintettel a bővítéspolitikára
Az Európai Unió bizalmi válsága jelenleg az országok mintegy 45%-ában demokratikus a berendezkedés, 21%-ukban hibrid és 34%-ukban autoriter.4 Mi több, a jelenlegi gazdasági válságban úgy tűnik, hogy egyes autoriter államok, mint például Kína, gyorsabban és határozottabban tudnak dönteni és cselekedni, s így választ találni a kihívásokra. Kína, Vietnam, Kazahsztán és más autoriter államok gazdasági növekedése ráadásul sokkal dinamikusabb, mint a stagnáló európai demokráciáké, ami komoly érvként szolgálhat a Nyugat által favorizált világméretű demokratizálódás ellen. Másrészt az európai demokráciáknak több, újszerű kihívással is meg kell küzdeniük. Ennek egyik példája, hogy az utóbbi években Európa-szerte előretörtek a populista és szélsőséges pártok, mint a francia Front National, az osztrák Freiheitliche Partei Österreichs (FPÖ), az olasz Lega Nord, a holland Partij voor de Vrijheid (PVV), az Igazi Finnek Pártja (PS) és a svéd demokraták, a Sverigedemokraterna (SD). Matthew Goodwin szerint ezeknek a pártoknak két közös jellemzője van: establishment-ellenesek és bevándorló- vagy (Kelet-Európábán) romaellenesek.5 Mi több, e pártok közül soknak közös jellemzője az is, hogy aktívan politizálnak az Európai Unió ellen. Jelen sorok írásának napjaiban esett szét például a holland kormánykoalíció, mivel a Geert Wilders által vezetett PVV, amely kívülről támogatta azt, nem volt hajlandó beleegyezni a kiadáscsökkentésekbe. Pedig azokra azért lett volna szükség, hogy Hollandia költségvetési hiánya - az Európai Unió szabályainak megfelelően - ne lépje túl a 3%-os határt.6 Wilders azzal indokolta a döntését, hogy nem fogadja el, hogy Brüsszelből diktáljanak neki.7 Az Európai Unió elhagyása mellett kampányol - többek között - a Jobbik, a brit United Kingdom Independence Party (UKIP), az Igazi Finnek Pártja és a Front National is. Egy másik tünete ennek a politikai válságnak az, hogy - számos felmérés szerint - egyre több ember veszíti el a bizalmát a demokráciában. A Friedrich-Ebert-Stiftung egyik felméréséből kiderült, hogy minden harmadik német állampolgár kétli, hogy a demokrácia meg tudná oldani a felmerülő problémákat.8 Arra a kérdésre, hogy menynyire bíznak az Európai Unió polgárai a nemzeti kormányaikban, az Eurobarometer szerint 2007 és 2011 között a megkérdezettek 60-66%-a úgy válaszolt, hogy „inkább nem bízik meg", és csupán 32-34% felelte azt, hogy „inkább megbízik".9 Hasonló arányok mutatkoztak, ha azt a kérdést tették fel, hogy hányán bíznak a nemzeti parlamentekben. Az utóbbi években itt is 60% körül van azoknak az aránya, akik nem bíznak, és 30% körül azoké, akik bíznak. A trend - a néhány kivétellel együtt is - egyértelmű: a 2004-ben vagy azt követően csatlakozott államokban az átlagnál alacsonyabb a kormányokba és parlamentekbe vetett bizalom. Ezzel egybecseng az a számos tagállamban megfigyelhető jelenség, hogy egyre kisebb a részvételi arány a választásokon. Németországban például a 2009-es parlamenti választások alkalmával olyan kevesen mentek el szavazni, mint 1949 óta soha. Hasonló trend figyelhető meg Ausztriában, Nagy-Britanniában és az Európai Unió több más országában is. A problémákat az is mutatja, hogy 2011 és 2012 folyamán a választásokon 2012. tél 167
