Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - N. Rózsa Erzsébet: Demográfia, migráció, urbanizáció - a globalizáció "politikamentes" folyamatai. Az arab társadalom az "arab tavasz" előestéjén
N. Rózsa Erzsébet lakosságának utódai egészen más hagyományt képviselnek és más kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, mint a modern városlakók. Gyakran nincs törzsi affinitásuk, így még egy kifejezetten törzsi társadalomban is, mint pl. a líbiai, identitásuk a városhoz, és nem valamelyik klánhoz vagy törzshöz kapcsolódik.11 Az újonnan beköltözöttek hagyományos kapcsolatai sokkal meghatározóbbak lehetnek - különösen a legfrissebb városlakók esetében. A régebbi betelepülők családi kötődései (el)halványulhatnak, végső esetben már csak a családnévben tükröződnek. A magukkal hozott családi és törzsi kapcsolatrendszer azonban nemcsak az idő függvényében változhat, hanem egyrészt az eredet, másrészt a végcél milyensége, minősége nyomán is. Míg egy faluban vagy kisebb városban a korábbi kapcsolatok intenzívebben megtarthatók - pl. az egy helyről származók egymás közelében telepedhetnek le -, addig a milliós nagyvárosokban ez már nem, vagy egyre kevésbé megoldható, ami több generáción keresztül akár a törzsi kapcsolódás teljes megszűnéséhez vezethet. így a városi környezet, az urbanizáció magában hordozza a törzsi társadalmak végleges felszámolódásának lehetőségét, ugyanakkor a népességnövekedésnek egy újabb akadályát is jelenti, amennyiben a városi körülmények, a városi, különösen a nagyvárosi életmód a vidékinél lényegesen kevesebb gyermek vállalását teszi lehetővé. A régi, preindusztriális arab városok nem képesek a vidékről bevándorlók tömegeit felszívni és integrálni: nincs elég lakó- és munkahely, s az újonnan érkezettek gyakran képzetlenek vagy alulképzettek. Általában a városok peremén hoznak létre átmeneti lakókörzeteket, melyek azonban állandósulva, az erőszak és a bűnözés melegágyaként, súlyos társadalmi, gazdasági és biztonsági gondokat jelentenek az állam számára. A népességi adatokat tovább befolyásolja az államhatáron kívülre irányuló migráció. Ennek két fő iránya különböztethető meg: az arab országok közötti migrációban elsősorban az olajszektorban dolgozók aránya jelentős, mivel az olajállamokban nagy számban dolgoznak más arab országokból érkezettek. Meg kell említeni azonban a szolgáltatóiparban megvalósuló arabközi migrációt (pl. Líbiában a vendéglátóiparban dolgozó tunéziaiakat stb.), valamint a palesztinokat - különösen a palesztin értelmiséget: orvosokat, tanárokat, mérnököket -, akik viszonylag nagy számban dolgoznak más arab országokban. (Emlékezetes, hogy az 1991-es öbölháború után a palesztinokat kiutasították Kuvaitból, Jászer Arafát Szaddám Húszéin melletti politikai állásfoglalása miatt.) A nemzetközi arab migráció elsősorban Európa felé irányul, általában gazdasági, szociális (családegyesítés), esetleg politikai okokból. Ez utóbbival kapcsolatban gyakori vita egy-egy arab ország és valamely európai állam között, amikor az ott terroristaként számon tartott személyt itt befogadják és akár még kiadatását is megtagadják. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy számos arab ellenzéki politikus Európában talál menedéket az otthoni politikai üldöztetés elől. Bár az itt élő arabok számát igen nehéz megbecsülni,12 a ma az Európai Unió területén bejelentett, mintegy 20-25 millió muszlim közül 80 Külügyi Szemle
