Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Pap Norbert: A magyar Balkán-politika kihívásai
Pap Norbert Érzékelhetően különbözött a bal- és jobboldali kormányok viszonyulása a térséghez. A baloldali kabinetek általában kevéssé tartották fontosnak, és inkább csak az események követése volt a jellemző. Ennek részben az volt az oka, hogy a boszniai és a horvátországi háború, valamint a koszovói konfliktus jobboldali kormányok időszakában jelentkezett (1990-94 és 1998-2002), azokra reagálni is akkor kellett.4 Ugyanakkor a konfliktusos periódusoktól független tény, hogy a térségben élő magyar közösségek sorsa iránti érdeklődés és az érdekükben történő határozott fellépés inkább a jobboldal számára tűnt fontosnak. Az utóbbi két évtizedben ez a kettős állampolgárság és az autonómiatörekvések támogatásában sűrűsödött. A jelenleg regnáló jobbközép kormányzat balkáni politikája két stratégiai dokumentumban fogalmazódik meg. Ezek: az aktuális magyar külügyi stratégiának tekinthető Magyar külpolitika az uniós elnökség után5 és a Magyarország nemzeti biztonsági stratégiája6. Mindkét dokumentum kiemelten kezeli és nevesíti a térséget. A külpolitikai stratégia külön megnevezi a Nyugat-Balkánt, tételesen felsorolva említi tagállamait és a velük kapcsolatos magyar politikát, beleértve a biztonságpolitikai szempontokat is. Külön jelenik meg a Duna-stratégiához kapcsolódó együttműködés, az abban játszott magyar szerep; a következő oldalakon Románia és Bulgária együttesen szerepel, de külön említve. A két utóbbihoz kapcsolódva kerül említésre a fekete-tengeri térség, illetve a kaukázusi és az azon túl elterülő, energetikai szempontból fontos közvetítőterület is. A térséget északról a „visegrádi országok" kategóriába foglalt országcsoport zárja le.7 A biztonsági stratégiában a térség „Regionális konfliktusok" fejezetcím alatt szerepel. illetve a „keleti és déli térségek" vonatkozásában jelenik meg, ahol hagyományos fegyveres konfliktusok lehetősége, a szervezett bűnözés és a terrorizmus fenyegetheti a nemzetbiztonságot. A déli térségben magyar nemzetiségek élnek, továbbá az EU-ba és NATO-ba még nem integrálódott államok vannak, melyek ezirányú politikáját támogatnunk kell.8 Mindkét dokumentum javuló helyzetet, a stabilitás erősödését feltételezi, fenntartva, hogy vannak megoldatlan államközi és más politikai problémák, de nemzetközi jelenléttel ezek kezelhetők; a fő biztonsági fenyegetés ma nem állami szinten jelentkezik. A jövőben a szomszédságban megtelepedő terrorista szervezetek, illetve a szervezett bűnözés jelenthetik a fő problémát. A dokumentumokból erős nyugatos elköteleződés érződik: az európai uniós közösség, illetve az atlantizmus közös értékei hangsúlyosan vannak jelen bennük. A két anyag kormányzati, illetve szakmai-testületi állásfoglalásként jelenik meg, de a térséggel kapcsolatban a magyar pártok között sincsenek éles viták a követendő irányvonalat illetően. Kisebb nézetkülönbségek legfeljebb a vajdasági magyarok helyzetének értékelését illetően alakultak ki. 152 Külügyi Szemle
