Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS - Pritz Pál: 20. századi szomszédaink - némi történeti visszapillantással
20. századi szomszédaink tannyelvű Babe§ egyetemmel, majd a magyar tannyelvű képzés mind jobban visszaszorult. Csehszlovákiában ekkortájt kezdték összevonni a magyar és a szlovák tannyelvű iskolákat; az 1960-ban életbe léptetett új alkotmány - amely már nem ismerte el a nemzetiséget kollektívumnak, az idegen ajkúaknak emberi jogként „garantálta" az anyanyelvhez való jogot - szellemében oly módon szabták át a közigazgatási egységek határait, hogy az addig elég szép számmal létező magyar többségű egységek szinte teljesen megszűntek. Az internacionalizmus elvei mögé bújó szomszédos nacionalizmusok (amelyek között is magyarságellenes kártevésben a román járt az élen:11 1968-ban Romániában felszámolták a Magyar Autonóm Tartományt) által kiváltott hazai szűk körű, ám mégis erőteljes tiltakozás hatására a rezsim valamelyest érdeklődést kezdett tanúsítani a kisebbségi sorsban élők, főleg az erdélyiek megpróbáltatásai iránt. Az ilyen irányú lépéseket az bátorította, hogy a szovjet vonaltól több ízben látványosan elhajló román külpolitika - például amikor 1967-ben a hatnapos arab-izraeli háború nyomán a szocialista tábor országai Izraellel megszakították a diplomáciai viszonyt, Bukarest ezt nem tette - Budapestről történő ijesztegetése egybevágott a moszkvai érdekekkel. Kádár János 1977-ben Nagyváradon és Debrecenben Nicolae Ceau§escuval folytatott találkozóján már kritikusan vetette fel a magyar nemzetiséget sújtó problémákat, ám semmiféle engedményt nem tudott kicsikarni. A magyar pártfőtitkár ugyan többet nem volt hajlandó a román diktátorral találkozni, s a többoldalú összejöveteleken is igyekezett őt kikerülni, ám ennek nem volt fékező hatása: a román politika mind keményebben tört a magyar kisebbség asszimilálására. Minimálisra szorították a magyar állampolgárok erdélyi időzésének lehetőségeit, s megakadályozták az ottani magyarok anyaországi utazásait. Az elvakult magyarellenesség 1988-ban az eszelős falurombolási programba torkollott, amelynek keretében tizenháromezer faluból hétezret akartak megsemmisíteni, hogy azután lakóit az olvasztótégelynek tekintett városokba, azok betonból épült blokkházaiba kényszerítve nemzetietlenítsenek el. A tiltakozás nemzetközi méreteket öltött; ennek egyik fontos állomásaként Budapesten a Grósz-kormány engedélyével június 27-én a legszerényebb becslések szerint is negyven-ötvenezres tömeg tüntetett a Hősök terén. * Mindeközben a hivatalos politika szólamaiban bőven lehetett hallani-olvasni a magyar és „csehszlovák", a magyar és román, s (1949-ig) a magyar és jugoszláv nép „örök és megbonthatatlan testvéri barátságáról". Ennek az „örök és megbonthatatlan barátságnak" az internacionalizmus ábrándja volt az alapja. Az az internacionalizmus, amely valójában - ismételjük - a szovjet imperializmus malaclopó köntösévé silányult. De amely internacionalizmus a szocializmus 2012. tél 131
