Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Fedinec Csilla: Ukrajna helye Európában és a magyar-ukrán kapcsolatok két évtizede
Fedinec Csilla A sokféle történelmi örökséget - egyebek mellett mentalitást, szocializációt - hordozó régiók közös határok közé rendezése a szovjet időszakban elért egy uniformizáló hatást, de az éppen nem az ukrán nyelv, hanem a „népek közötti érintkezés nyelve", az orosz érdekében történt. Ezzel az örökséggel Ukrajna mind a mai napig nem birkózott meg. Az ukrajnai kisebbségek nem kis létszámú etnikumokból adódnak össze, hanem egy meghatározó kisebbség, az oroszok teszik ki annak mintegy 80%-át. Az összes többi kisebbség egyenkénti aránya 1% alatti, s összességében (az oroszok nélkül) sem érik el az 5%-ot. A lakosság közel 30%-a az oroszt tartja anyanyelvének, de ennél jóval nagyobb az aránya azoknak, akiknek ez a beszélt nyelve. így minden egyes, kisebbségekkel kapcsolatos döntés szoros összefüggésben van az oroszkérdéssel: aki védi az ukrán nyelvet és az ukrán nemzeti érdekeket, azt oroszellenesség vádja éri - bár az igazi elszenvedői az összes többi, mint említettük, arányaiban igen kis létszámú kisebbség; aki pedig az oroszkérdés szempontjából közelít a megoldás felé, arra a nemzetietlenség bélyegét igyekeznek rásütni. Világos, hogy miért: az oroszok olyan nagy túlsúlyban vannak a többi kisebbséghez képest, s olyan közel van a számuk az államalkotó nemzetéhez, hogy az orosz nyelv regionális nyelvvé nyilvánítása gyakorlatilag szükségtelenné tenné az államnyelvet az ország egy nem csekély részén. A helyzet feloldására való képtelenség a legtöbb politikai vihar okozója. Amikor a kisebbségek bele akarnak szólni ebbe a játszmába, egyenlő feltételekről nemigen beszélhetünk. Az elmúlt években Ukrajnában -, amellett, hogy maga a nyelvkérdés folyamatosan tematizálja a közbeszédet, és meghatározza a politikai diskurzust - több nyelvtörvénytervezet is készült, melyek azonban nem jutottak túl a bizottsági szakaszon. A legtöbb esély az elfogadtatásra a Régiók Pártja által kezdeményezett parlamenti többség létrehozása után volt. A parlamenti többséget adó pártok egy-egy képviselője által kidolgozott első tervezetet a várható belpolitikai viharok ellenszereként véleményezésre megküldték az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosának és a Velencei Bizottságnak is. Miután mindkét helyről alapvetően negatív vélemény érkezett a dokumentummal kapcsolatban - melynek lényegi elemei közel álltak az ellenzék által folyamatosan hangoztatott állásponthoz: a tervezet nem védi kellőképpen az államnyelvet elkészült a tervezet új változata. A Régiók Pártjához tartozó képviselők nyújtották be a tervezetet, de a kidolgozásba bevonták a zsidók, a románok egy-egy szervezetének képviselőjét, illetve Tóth Mihályt, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnökét is. A törvény elfogadtatása sajátos körülmények között zajlott. A 2012. július 3-i parlamenti ülésnapon a végszavazás eredetileg nem szerepelt a napirenden. A házelnököt, Volodimir Litvint elszólították egy tanácskozásra az államelnöki hivatalba, s az jócskán elhúzódott, így Litvin a nap végére se tudott odaérni a parlamentbe, amikor is - tudtán kívül - a végszavazásra sor került. Az történész akadémikus házelnök (a Néppárt elnöke) hosszasan lebegtette lemondását, illetve a házszabályok betartásának kivizsgálását tartotta szükségesnek. Végül július 31-én mégiscsak aláírta a törvénytervezetet, 116 Külügyi Szemle
