Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Fedinec Csilla: Ukrajna helye Európában és a magyar-ukrán kapcsolatok két évtizede
Fedinec Csilla volt, hiszen Oroszország szoros kapcsolatra törekedett a „közel külfölddel", éppen a volt szovjet katonai bázisok és a határain kívül került oroszok kulturális jogaira tekintettel. Az ukránokat ráadásul az orosz politikusok egy része nem is tekintette önálló nemzetiségnek.13 Magyar szempontból az időszak centrális eseménye Ukrajna független államként való elismerése, ennek kapcsán a külképviseletek megnyitása, illetve a magyar-ukrán alapszerződés megkötése volt. Bár időben nincs is olyan távol, mégis némi legenda lengi körül, hogy vajon Magyarország hányadikként ismerte el Ukrajna függetlenségét. Az ukrán szakirodalom általában Lengyelországot teszi az első helyre, a magyar is „az elsők között" megfogalmazással él, hozzátéve, hogy Magyarország volt az első olyan állam, amelyik nagy- követséget nyitott Kijevben. Azonban az elismerést illetően a szemtanú hitelességével biztos az első helyben Páldi András, Magyarország első ukrajnai nagykövete. Kijevi főkonzulként jó előre készenlétben tartotta a nagykövetség feliratú táblát. 1991. december 1-jén, vasárnap volt a népszavazás. Másnap, hétfőn kihirdették az eredményt. Kedden délben Budapestről megérkezett a telefax, hogy alá lehet írni a jegyzőkönyvet a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, amire még aznap délután sor is került az ukrán fővárosban - párhuzamosan a névtábla cseréjével. A jegyzőkönyv aláírásán jelen levő Anatolij Zlenko külügyminiszter és a megjelent magas rangú diplomaták „sorra gratuláltak ahhoz, hogy [...] a magyar kormány az első, amelyik tetteivel támogatja a független állam létrejöttét és megerősödését."14 A magyar fél is rendkívül fontosnak ítélte a kapcsolatok kiépítését Ukrajnával. A rendszerváltás utáni időszakban a magyar keleti politika különös gondot fordított arra, hogy a gyengülő moszkvai központ mellett fejlessze kapcsolatait a Szovjetunió más tagköztársaságaival is. Földrajzi közelsége, gazdasági potenciálja, energiaimportunk lebonyolítása, biztonságpolitikai érdekeink, s végül, de nem utolsósorban, az ott élő közel 200 ezres magyar kisebbség miatt a magyar kormány megkülönböztetett figyelmet szentelt e politika során a szuverenitásának erősítésén fáradozó Ukrajnának.15 Antall József miniszterelnök már 1990 augusztusában arról beszélt a Budapestre látogató Anatolij Zlenko külügyminiszternek, hogy támogatja Ukrajna európai közeledését, „s egyben szót emelt a kárpátaljai magyarság kollektív jogainak biztosítása mellett. Egyértelműen rámutatott, hogy Magyarország tiszteletben tartja az európai határokat, de szorgalmazza Kárpátaljának a területi autonómia megadását."16 1991. december 6-án Kijevben írták alá a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló magyar-ukrán alapszerződést. Ez többek között leszögezi, hogy a két állam közötti határt mindkét fél megváltoztathatatlannak tekinti (2. cikkely), és hogy meg kell 104 Külügyi Szemle
