Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Illyés Gergely - Kántor Zoltán: Románia 1989 után
Románia 1989 után A 2004 és 2008 közötti időszakban kétségkívül intenzívebb magyar-román kétoldalú kapcsolatokról beszélhetünk; a trendnek természetesen kedvezett a küszöbönálló román EU-csatlakozás és az RMDSZ kormányzati részvétele is. Az uniós tagállam Magyarország támogatása fontos volt Románia számára, az infrastruktúrával és egyéb szakpolitikákkal kapcsolatos egyezmények pedig mindkét fél számára előnyösek voltak. A romániai magyar kisebbséggel kapcsolatos ügyek mindazonáltal nem voltak olyan horderejűek,20 hogy kényelmetlenné tették volna a román kormány számára az együttműködést, az RMDSZ által szorgalmazott kisebbségi törvény azonban a ciklus végéig - sőt, a mai napig - nem ment át a parlamenten, annak ellenére, hogy a kormányülésen elfogadásra került.21 2008-2012: változékony hatalmi viszonyok 2008. november 30-án parlamenti választásokra került sor Romániában, s először történt meg, hogy nem tartottak azzal egy időben államfőválasztást is: Traian Básescu mandátumából ugyanis még hátra volt egy év. A választásokon a PSD és a PC koalíciója szerezte a legtöbb voksot, a szavazatok 33,09%-ának begyűjtésével; a PDL 32,36%-ot szerzett, ám a választási rendszer miatt mégis az utóbbi kapott eggyel több mandátumot a parlamentben. A PNL 18,57%-ot ért el, rajtuk kívül a küszöböt még az RMDSZ lépte át, 6,17%-kal.22 Nem jutott be a parlamentbe a Corneliu Vadim Tudor vezette, szélsőséges PRM; ami viszont nem jelenti, hogy a nacionalizmus eltűnt volna a romániai közéletből.23 Az államfő Theodor Stolojant kérte fel kormányalakításra, a tárgyalások azonban nehezen haladtak a Táriceanu volt kormányfő vezette liberálisokkal és az RMDSZ - szel; végül - teljesen meglepő fordulatként - a PDL egyezségre jutott a PSD+PC-vel egy nagykoalíciós kormány támogatásáról. Ezt követően Stolojan egészségi okokra hivatkozva visszaadta a kormányalakítási megbízást, Básescu pedig meggyőzte Emil Bocot, a PDL fél éve kolozsvári polgármesterré választott elnökét, hogy alakítson kormányt. Bocot egész kormányzása alatt az államfő bábjának tekintették, aki lehetővé tette Básescu számára azt, amit elődje, Táriceanu nem: teljhatalmat a kormányzás felett. Ez a teljhatalom azonban kezdetben nem valósult meg, hiszen a szociáldemokraták adták a nagykoalíciós kormány felét. A kormányzati partnerek közötti feszültség állandósult, főként a 2009-es államfőválasztások közelsége miatt. Mircea Geoaná szociáldemokrata pártvezér számára elsődleges fontosságú volt az államfői tisztség megszerzése. A PSD ezért októberben megszavazta az ellenzék bizalmatlansági indítványát, ezáltal Románia rendszerváltás utáni történetében az első kormány bukott meg bizalmatlansági indítvány révén. Emil Boc a választásokig hátralevő időt kisebbségi, ügyvezető kormány élén töltötte, a decemberi elnökválasztás így gyakorlatilag a következő kormány összetételét is meghatározta. 2012. tél 93
