Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Illyés Gergely - Kántor Zoltán: Románia 1989 után
Románia 1989 után A Táriceanu-kormány első intézkedése volt a 16%-os egységes adókulcs bevezetése, ami az időszak legnagyobb hatást kiváltó gazdasági döntésének bizonyult. A kormány nem fordult hitelért a nemzetközi szervezetekhez, inkább a fogyasztásra és a külföldi tőkebeáramlásra alapuló gazdaságpolitikát folytatott. A gazdasági növekedés felgyorsult: átlagosan 6%-os volt, de 2008 első félévében 8,8%-os, ami akkor a legnagyobb növekedésnek számított az EU-ban. A bővülésre hivatkozva a kormány növelte a közalkalmazottak bérét és a nyugdíjakat - az előbbit fokozatosan 60, az utóbbit 30%-kal -, kiterjesztette a szociális segélyek rendszerét, ugyanakkor az államigazgatási költségek is jelentősen megnőttek. A kormány legnagyobb privatizációs bevétele a Román Kereskedelmi Bank (BCR) értékesítéséből származott, az osztrák Erste ugyanis 3,75 milliárd eurót fizetett a bank 62%-áért. A fogyasztási és a jelzáloghitelek ijesztő mértékű növekedésének az időszaka volt ez, a hitelminősítők fel is hívták a figyelmet a veszélyes mértékű lakossági eladósodottságra. Az ingatlanpiac persze szárnyalt, az árak rövid idő alatt 50%-kal emelkedtek. A Táriceanu-időszakot utólag a gyors gazdasági növekedéssel és az életszínvonal rohamos emelkedésével azonosítják, ám mindez fenntarthatatlannak bizonyult a későbbiekben. A Táriceanu és Básescu neve által fémjelzett időszakot a két politikus kíméletlen harca jellemezte. Básescu államfői tevékenysége különbözött elődeitől: hatalmát több fontos állami intézményre, köztük a kormányra is igyekezett kiterjeszteni. Szokatlan politikai aktivitását saját bevallása szerint is a „játékos elnök" szerep legitimálta, aki az ország modernizálása és a korrupció visszaszorítása érdekében olyan dolgokba is beleszól, amibe elődei nem. Ellenfelei szerint az elnök számos esetben túllépett az alkotmányban rögzített hatáskörein, és hatalmának kiteljesítését, továbbá a befolyása alatt álló PD, majd PDL pozíciójának erősítését szorgalmazta. Sokak szerint az államfő a korrupcióellenes harc leple alatt tulajdonképpen irányított politikai leszámolásba kezdett ellenfelei, főként a PSD politikusi gárdájának kárára. Az első konfliktus abból adódott, hogy látva a törékeny parlamenti többséget - és a PD számára kedvező közvélemény-kutatási adatokat -, az államfő előrehozott parlamenti választásokat szeretett volna tartani, ám ehhez a kormányfő lemondása szükségeltetett volna, aki azonban hallani sem akart erről. A PNL-ből 2006-ban kivált (Básescuhoz közel álló) Theodor Stolojan és Valeriu Stoica Liberális Demokrata Párt (PLD) néven új formációt alakított, amely nagyon hamar fuzionált a PD-vel, megalakítva a Demokrata Liberális Pártot (PDL). 2007 áprilisában a miniszterelnök kormányátalakítást hajtott végre, a PD minisztereit leváltotta, és a ciklus végéig kisebbségi, a parlamenti mandátumok 22%-ával rendelkező kormányt vezetett, amely csak a PSD háttértámogatásával tudott talpon maradni a választásokig. Nagyjából a ciklus felétől egy széles körű Básescu-ellenes attitűd megjelenéséről beszélhetünk a román politikában, ami egyrészt egymás felé sodorta a PNL-t és a PSD-t, másrészt az államfő és a PDL politikai elszigetelését tekintette fő céljának. 2012. tél 91
