Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Illyés Gergely - Kántor Zoltán: Románia 1989 után
Illyés Gergely - Kántor Zoltán az RMDSZ jelöltje, Frunda György is indult. Az első fordulóban Ion Iliescu szerezte a legtöbb voksot, 36,3%-ot, mögötte - némi meglepetésre - Vadim Tudor végzett, 28,3%- kal, így ők ketten jutottak a második fordulóba. Harmadikként a (CDR felbomlása utáni) Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben Theodor Stolojan volt kormányfő futott be, 11,8%-kal. Isárescu kormányfőként csupán 9,5%-ot kapott, míg Frunda 6,2%-kal a várakozásoknak megfelelően teljesített. Petre Roman mindössze 3%-ot szerzett. A december 10-i második fordulóban tehát magyar szempontból érdekes helyzet állt elő: az 1990-1996 közötti magyarellenes hangulat szításában szerepet vállaló Iliescu és a szélsőségesen magyargyűlölő Vadim Tudor mérkőzött meg egymással. Utóbbi kevésbé tudott támogatókat szerezni az első fordulóban nem rá voksolók közül, így végül 67:33 arányban alulmaradt kihívójával szemben. Ion Iliescu tehát újra Románia államfője lett, utolsó négyéves mandátumát kezdhette meg. A parlamenti választásokon az előző négyéves ciklus fő kormánypártja, a CDR addigi oszlopos tagja, a PNTCD nem érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, a párt ezt követően marginális szerepet játszott a román politikában. A legerősebb párt az addig Iliescu vezette PDSR lett, 37%-kal, a második helyen a szélsőséges PRM végzett, 21%-kal, ezt követte Petre Roman pártja, a PD és a CDR felbomlását egyedül túlélő PNL, egyaránt 7,5%-kal, végül az RMDSZ következett, 6,9%-kal. Iliescu volt külügyminiszterét, Adrian Nástasét kérte fel a kormányalakításra, akinek kabinetje kisebbségi kormányként kapott bizalmat, ám külön megállapodásokat kötött a PNL-lel és az RMDSZ-szel, ezek a pártok tehát kívülről támogatták a kormányzást ebben az időszakban. A PDSR 2001 júniusában egyesült a PSDR-rel, és megalakították a Szociáldemokrata Pártot (PSD). Nástase és Iliescu kormányzása a rendszerváltás óta a legstabilabb korszakot hozta el a román politikában: a ciklus végére a kezdeti 2%-os gazdasági növekedés elérte a 8,5%-ot, az infláció először csökkent egyszámjegyűre (2004-ben 9,7%), a deficit folyamatosan csökkent, a lej azonban veszített értékéből az euróhoz képest. Az export erőteljes támogatásával és a profitadó csökkentésével felpörgették a gazdaságot, a jelzáloghitelezés elterjedésével az ingatlanpiac is virágzásnak indult, az állam pedig különböző fejlesztési programok keretében masszív infrastrukturális beruházásokba kezdett. A két legnagyobb tranzakció, ami ehhez az időszakhoz köthető: a Petrom állami kőolajvállalat értékesítése az osztrák OMV-nek, illetve az észak-erdélyi autópályára vonatkozó kivitelezési szerződés aláírása az amerikai Bechtellel. Az első ügyletet a mai napig bírálattal illetik, mondván: kevés pénzt hozott az államnak; az eredetileg több mint 400 kilométeresre tervezett autópályából pedig csupán 50 kilométer készült el, a Bechtel-szerződést az évtized végén felbontották. A kormány több állami vállalat privatizációját is végrehajtotta, az átlagjövedelem is növekedésnek indult, a társadalmi különbségek azonban nem csökkentek, a korrupció továbbra is átszőtte a társadalmat, 88 Külügyi Szemle
