Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ÉRTELMEZÉSI KERETEI - Maróth Miklós: Az "arab tavasz"
Maróth Miklós Ezek után nézzük, mi lehet a baj az „arab tavasz" kifejezéssel. Mindenekelőtt az, hogy a végbemenő, jellegükben és tartalmukban egymástól erősen elütő események definíciójának semmiképp sem, legföljebb metaforának tekinthető. Metaforáknak azonban a tudományokban nincs keresnivalójuk. Mégis, ha ezt a metaforát értelmezni szeretnénk, akkor a forradalomra kell gondolnunk. Elsősorban azért, mert az 1848-as európai forradalmakat a „népek tavasza" metaforával írták le. Ha Európában 1848 a polgári demokráciába átvezető forradalmak korszaka volt, akkor ez a metafora is föltehetőleg azt akarja sugallni, hogy az arab országok valamilyen hasonló forradalmi útra léptek, azaz megindult náluk is a demokratikus fejlődés. Ha a metafora valóban így értelmezhető, akkor két súlyos probléma adódik vele. Az első az, hogy valamilyen, közelebbről meg nem határozott, de mégis általánosan elfogadottnak tartott nézet (és nem politikai elmélet!) alá akarja rendelni az eseményt. E néhány évtizede Európában uralkodó szemlélet alapján a forradalmat a népek csinálják, és azok mindig a demokratikus haladás irányába hatnak. Ez történik tehát az arab világban is. Ezt a ki nem mondott, csak sugallt tételt igyekszenek erősíteni egyes kiragadott példákkal: néhány Amerikában végzett ifjú hölgy vagy éppen sikeres üzletasszony példáján illusztrálva, hogy immár a nők kezükbe veszik saját sorsuk irányítását, és lerázzák magukról a régi társadalmi korlátokat. Nem véletlenül nők szerepelnek nagy számban a példák között: ők ugyanis egy másik európai komplexus középpontjában állnak. Az iszlám világában ugyanis tudvalevőleg elnyomják a nőket, míg mi Európában minden választásnál (érdemmel vagy érdemtelenül, de) előnyben részesítjük őket. Ha mi így csináljuk, akkor pedig így helyes és így demokratikus. Azaz az „arab tavasz" kifejezés inkább saját európai történelmi és társadalmi komplexusainknak a tükre, semmint az arab világban végbemenő folyamatok elemzése. Elemzés helyett ezeket a saját fejünkben levő kész sémákat magyarázzuk bele az objektív folyamatokba. A másik probléma az, hogy mindeközben az arab világban, eltérően Európától, folyamatosan „tüntetésekről" írnak. A „forradalom" szót az ottani sajtó látványosan kerüli. E föltűnő eltérésnek, azaz az események értékelésében mutatkozó hatalmas különbségnek jó oka van. Az arab világot ugyanis az ottani emberek nem az európaiak szemüvegén keresztül látják, és ezért nem az európai politikaelméletek, hanem saját politikai kultúrájuk fogalmai szerint értelmezik. Azaz egy teljesen más politikaelmélet, mondhatnánk úgy is, egy teljesen más tudomány általános törvényszerűségei alá rendelik. Az ő politikai hagyományaik szerint azonban senkinek sincs joga lázadni egy olyan politikai vezető ellen, aki az iszlám törvényeinek betartását lehetővé teszi a mindennapi életben. A muzulmán vezetők elleni lázadások és forradalmak tiltásának alapja egy Koránban található vers, amely így hangzik: „Ti, akik hisztek! Engedelmeskedjetek Allahnak, 6 Külügyi Szemle
