Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Rostoványi Zsolt együttműködés különböző területeinek elősegítése érdekében Stratégiai Együttműködési Tanács létrehozataláról is döntöttek. Ahmet Davutoglu török külügyminiszter világosan mutatott rá a két országnak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez fűződő, kölcsönös érdekeltségére: „Törökország Szíriának a Nyugat felé nyíló kapuja, Szíria pedig Törökországnak az arab világ felé nyíló kapuja".82 Törökország és Szíria kapcsolatai látványos fejlődésnek indultak. A kereskedelmi forgalom értéke az elmúlt évtizedben megháromszorozódott - ezen belül a Szíriába irányuló török export értéke a tízszeresére nőtt.83 Gyorsan fejlődött a regionális határ menti együttműködés, amiből sokat profitáltak az olyan települések, mint például Gaziantep vagy Aleppó, s kiváló személyes kapcsolat alakult ki a két vezető, Erdogan és Aszad között. Mindezek miatt a szíriai kormányellenes megmozdulások kellemetlenül érintették Törökországot, bár Egyiptomban szinte azonnal, Líbiában pedig némi kivárás után84 a felkelők oldalára állt. Ezt azonban nem tette meg Szíria esetében, inkább a reformok végrehajtására biztatta az ország politikai vezetőit.85 A török vezetést ugyanis - a nyugati államok többségéhez hasonlóan - az nyugtalanítja a leginkább, hogy az Aszad- rezsim bukásával destabilizálódhat Szíria, s a kaotikus helyzetben akár egy súlyos, szektariánus konfliktus is kirobbanhat, ami regionális hatásain túl komoly veszélyt jelent Törökország biztonságára is, hiszen annak 900 km hosszú közös határa van Szíriával. Az idő előrehaladtával azonban egyre keményedéit a Szíriával kapcsolatos török álláspont, amiben része volt a szíriai rezsim felkelőkkel szembeni durva fellépésének, továbbá annak, hogy 2011. augusztus elejére a tízezret is meghaladta a Szíriából Törökországba menekültek száma. Ankara augusztus közepén felszólította a szíriai vezetést a brutális fellépés „azonnali és feltételek nélküli" befejezésére,86 szeptemberben pedig Erdogan már kijelentette: „a szíriai nép nem bízik Aszadban, és én sem". Erdogan 2011 szeptemberében „arab tavasz körutat" tett Eszak-Afrikában. Útja első állomásán, Kairóban „olyan fogadtatásban részesült, mint egy rocksztár",87 némely értékelésekben egyenesen „az arab utca új hősének" titulálták, s látogatásának jelentőségét Obama elnök 2009-es kairói beszédéhez hasonlították. Ha mindebben akad is némi túlzás, Erdogan útja több szempontból is kiemelkedő fontosságúnak tekinthető. Törökország egyértelművé tette a közel-keleti régión - sőt, az arab világon - belüli vezető szerepre vonatkozó igényét, ráadásul Erdogan esetében olyan vezetőről van szó, aki egy iszlamista párt élén áll, egy szekuláris, demokratikus államban, s személye az iszlamizmus, illetve a liberális demokrácia értékeinek összeegyeztethetőségének példájaként szolgálhat. A tömegdemonstrációkat követően sokan épp a török modellt állították Egyiptom elé a követendő útként. A látogatás azonban messze nem úgy sikerült, ahogyan azt török részről várták.88 Erdogan beszédei a vártnál kisebb figyelmet kaptak az egyiptomi televíziós csatornákon, 64 Külügyi Szemle